Azt gondolom, akkor működik jól az adó- és szociális rendszer, ha egyszerre felel meg két igénynek. Az egyik, hogy ösztönözze a munkahelyteremtést és a munkavégzést. A másik, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik nehéz helyzetbe kerülnek. Hogy mi a helyes arány e két elem között, az bizony sok mindenen múlik. Azon, hogy milyen az ország gondolkodása, hogyan vélekednek az emberek a méltányos társadalmi viszonyokról, mit engedhet meg magának az ország, mire van pénze, és folytathatnám a sort. Ezek nem állandó dolgok. Nem úgy működik, hogy egyszer kell megtalálni az egyensúlyt, aztán ehhez tartjuk magunkat.

A Magyar Szocialista Párt alapkaraktere az, hogy segítse a nehéz élethelyzetben levőket. Ennek természetesen állandó eleme, hogy a gazdaságból jövedelmeket csoportosítunk át szociális célokra. Amikor azonban a helyzet jelentősen megváltozik, mindig meg kell nézni, hogy nem kell-e hozzáigazítani az éppen működő adó- és szociális rendszerünket.

Azok a mély átalakítások, az adó-, a szociális-, a foglalkoztatási és a nyugdíjrendszer megújítása, amelyekről a Parlamentben beszéltem, éppen arról szólnak, hogy szükségessé vált ez a hangsúlyváltás. Mégpedig azért, mert most az elsődleges feladat a gazdaság teljesítőképességének, verseny- és munkahelyteremtő képességének megerősítése, azoknak az ösztönzőknek a fokozása, hogy inkább megérje dolgozni, mint eddig. Ez a stratégia válságot is kezel és növekedést is serkent. Válságot úgy kezel, hogy csökkenti az állam kiadásait, hiszen az állam is nagyjából olyan helyzetben van, mint azok a családok, akiknek most csökken a bevételük.

Ugyanúgy járunk el, mint a családok. És növekedést serkent, mert úgy avatkozik be az adó-, a szociális- és a foglalkoztatási rendszerbe, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzön.

A nyugdíjak terén olyan kompromisszumra törekedtünk, hogy az átalakítás ne rójon jelentős terhet a ma nyugdíjasaira, ugyanakkor megteremthetővé váljon a nyugdíjrendszer működésének biztonsága, azaz, hogy gond nélkül lehessen fizetni a ma nyugdíjasainak és a később nyugdíjba menőknek is.

A nyugdíjkorhatár lassú, fokozatos emelése természetesen az egyik legösszetettebb kérdés. Amikor ezt vizsgáljuk, a várható élettartamot is figyelembe kell venni, és  itt muszáj megállni egy szóra. Amikor a nyugdíjkorhatár emelését vizsgáljuk, akkor szakmailag nem úgy tesszük fel helyesen a kérdést, hogy mennyi Magyarországon az átlagos élettartam, hanem úgy, hogy mennyi a várható élettartama azoknak, akik elérik a 62 éves kort, vagyis a mai nyugdíjkorhatárt. Hiszen így lehet azt nagyjából megmondani, hogy milyen hosszú évekre számíthatnak azok, akik eljutnak a mai nyugdíjkorhatárig.

Ma, a 2008-as adatok szerint, 62 éves korúak esetében a várható élettartam nőknél 82 év, a férfiaknál 77. Most azzal ne kalkuláljunk, hogy átlagosan háromévente egy évvel növekszik Magyarországon az átlag élettartam, azaz 2024-ig ez még 4-5 évvel növekedhet is. Elég, ha ebből a számból indulunk ki. Azaz 62 éves korban a nők még 20 nyugdíjas évre számíthatnak, a férfiak pedig 15-re. Amikor meg 15 év múlva 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, akkor a nők 17, a férfiak 12 nyugdíjas évre számíthatnak még, amihez hozzájön az a bizonyos 4-5 évnyi átlagos élettartam-növekedés.

A nyugdíj olyan ügy, ahol kötelező sok-sok évvel előre gondolkodni. 8-10 évre előre érdemes meghozni az ilyen fontos döntéseket, és úgy kell számolni, hogy mi történik az ezt követő 30-40 évben. Mi is 2050-ig számoljuk ki intézkedéseink hatását. És azt látjuk, hogy a nyugdíjrendszer így fenntartható.

No, drága Barátaim! Fontos változásoknak nézünk elébe, gyerünk, tegyük a dolgunkat!

Válságkezelés a növekedés ösztönzésével program -  Gyurcsány Ferenc