Csak egy kis adalékot szeretnék irni ehhez a témához illetve arról irok, hogy mi is a véleményem a mostani MSZP-ről a múltjáról szóval az egészről. Mivel mondandóm eléggé sűrű így több részben teszem közzé. és még így sem biztos hogy az összefüggések mindíg érthetőek lesznek. Ezt sajnos a tárhely szűkössége teszi. Elsőként a Gyurcsány Ferenccel és az MSZP vel indítom a kis szösszeneteimet.
Megpróbálom röviden elmondani, és megindokolni a véleményemet arra vonatkoztatva, hogy én miért is nem támogatom Gyurcsány Ferencet, hogy pártot alapítson, vagy pártelnök legyen a baloldalon. Nagyon nehéz lesz, és talán a hely rövid volta miatt nem is tudom részletesen kifejteni, legalább is olyan mélységben mint szeretném, de azért megpróbálom. Mindenek előtt egy rövid és egyáltalán nem teljes történeti áttekintés amely két részből tevődik össze. A szociáldemokrácia az egyik, a másik pedig az MSZP a rendszerváltás után. Tehát kezdjük.
A szocializmus eszméje már a XVIII Századtól jelen van. Különféle irányzatok és vonulatok fedezhetők fel. Az utópista szocialistáktól a szindikalistákig, vagy éppen a szocialista anarchistákig nagyon sokszínű az arculata ésnemzeti sajátosságokat is hordoz.(Angol szocialisták- a fabianisták, vagy anémet szocialisták, magyar szocialisták stbÍ) Ennek egyik képviselője és tulajdonképpen a csúcsa a marxizmus. Ugyan csak jelentős a Szociáldemokrácia amely kezdetben a marxizmus talaján állva (Lassalle) de más módszerrel probálta a társadalom kérdéseire a választ megadni. A szociáldemokrácia a XX század közepére eljutot oda, hogy felismerte annak a szükségességét, hogy ha életképes akar maradni, akkor széles rétegeket kell megszólítania (nem csak a munkásokat) és gyűjtőpárttá kell vállnia. Ennek érdekében elvette az eredeti célkitűzést ( a kapitalizmus meghaladása) és behelyettesítette azzal, hogy a kapitalista termelési viszonyok körülményei között, a következménények megváltoztatása legyen a fő cél. Egyre inkább az állami újraelosztást tekintették a legfőbb eszközüknek, jelszóvá emelték a társadalmi igazságosság fogalmát. Tagadva az osztályharcot és eltörölve a társadalmi osztályok fogalmát. (Bad-godesbergi program – Jóléti állam)
Ha kormányra kerültek, akkor nem féltek az államot eladósítani, az inflációt kicsit elengedni, mert ily módon akarták az elosztás költségeit minél inkább áthárítani a gazdagabbakra, illetve időben kiterjeszteni – a kölcsönből, hitelből való fogyasztás a magántulajdonnélküliek jóléti illúzióját. De nézzük meg mi maradt az eredeti elképzelésből. Hogyan akarják feloldani az eredeti ellentmondást? A tanácstalanság kifejeződése a harmadik út meghirdetése, amely közvetett elismerése annak, hogy a szocializmus eredeti célja, az élet természetes jóságának visszaszerzése politikai eszközökkel nem lehetséges. A harmadik út legfőbb célja ma már egyfajta egyensúly kialakítása az állam, a piac és a civil társadalom között. A régi szociáldemokrácia állam-centrikus és tőkeellenes volt. A mai szociáldemokrácia gazdaságpolitikájában – értsd kapitalizmus-felfogásában – neoliberális elveket vall, melyek szerint a piac segítése, illetve a dereguláció (az állami korlátok lebontása) jó eszköze a jólét biztosításának. Nem ódzkodnak a privatizáció termelékenységnövelő hatásának az alkalmazásától, az adócsökkentéstől, bár elvetik az Adórendszer, olyan átalakítását amely az egyenletesebb közteherviselés irányába mozdulna el.( Tőke megadóztatása) Az újratermelődő egyenlőtlenségeket pedig az esélyegyenlőség állami feltételeinek a megteremtésében látják. Követik a tömegtársadalom individualizációs folyamatait, nagyobb hangsúlyt kap az önmegvalósítás elősegítése. Maradt tehát néhány jelszó, illetve társadalmi intézmény, amelyet a mai szociáldemokrácia támogat: ez a demokrácia, a társadalmi igazságosság, egalitarianizmus. Röviden: az eredeti célt, ha még egyáltalán emlékszik rá bárki is, a fennálló gazdasági-társadalmi keretek között kívánják megvalósítani. Ezért a szociáldemokrácia mára erős konzervatív vonásokat mutat. Különféle irányzatai országonkénti megjelenései nagyon jól példázzák ezt. A polgári szocializmus, vagy a demosztokrácia, a társadalmi közjó elmélete, a társadalomban egy fenntartható fejlődés melletti elfogadható különbség definiálása. Ezek a pontok mind, mind a szociáldemokrácia konzervatívizmusát mutatják.
Akkor most térjünk át az MSZP-re. A rendszerváltás után az eredeti célkitűzésektől eltérően at MSZP elment a Szociáldemokrácia irányába. Egyre erősebb hatásként érvényesült a Szociáldemokrácia jelenléte, amely már eleve egy konzervatív indíttatást generált. Ehhez még hozzájárult az a tény is, hogy a külföldi tapasztalatokat akarták átültetni a magyar viszonyok közé, figyelmen kívül hagyva a magyar sajátosságokat. Ez egyre kevésbé sikerült - aminek aztán a Gazdasági válságra adott reflex szerű válaszok még csak rátettek,és megfejelték a problémát. Gyurcsány Ferenc akkor került a párt élére, amikor az eredeti Jóléti állam koncepciója, részben a nemzeti sajátosságok, részben pedig az általános sajátosságok miatt már tarthatatlan volt. Az útkeresés embere ő, a tanácstalanságra való megoldás megtalálása vezérelte, de a beszükült keretek között. Rá is jellemző a szociáldemokrácia konzervatívizmusa és ugyancsak elkövette azt a hibát, hogy a Blairizmust próbálta deflorálni Magyarországra. Ő sem jutott el ezen túl, és nem lépett az Esélyteremtő állam irányába, tehát megmaradt a szociáldemokrácia konzervativizmusának azon lépcső fokán ( És ez jellemző az egész MSZP-ra) amely még az esélyegyenlőséget is csak a születéskori esélyegyenlőségben látja, és az életpálya esélyegyenlőségét nem ismeri fel. Továbbra is gyüjtőpártban gondolkozik, és a hármas jelszótól nem tud elszakadni, holott már régen más a fő irányvonal.
Másik borzasztó nagy hibája( bár nem közvetlenül, de része van benne) Az MSZP-ből szimpátia alapu tagsággal rendelkező pártot csinált, elvetve az elvi alapu tagság szükségességét. A szimpátia alapu tagság egy karizmatikus személyhez, vagy tetszetős ideológiához kötődik és nem elvi alapon politizál. Éppen ezért a szimpátia alapu tagság azonnal elfordul az adott párttól, ha az nem szimpatikus lépéseket tesz. ( Látható az MSZP támogatottságán)
Leépültek az aktivista hálózatok, nem járták az aktivisták a közösségeket, nem szólították meg az embereket, mert nem is értettéka párt politikáját, ezért nem is tudták azt megfelelő módon képviselni (elvi tagság hiánya) Pontosan a megmutatkozó konzervatívizmust, és a szimpátia alapu tagságot használta fel az ellenzék arra hogy nacionalista sokszor szocialisztikus, populisztikus szólamokkal legyőzze az MSZP-t. És ezt Gyurcsány Ferenc sem látta, vagy látja be. ( No nem azért, mintha a mostani MSZP belátná) Hogy miben kéne megújúlnia. Hát ezekben Felszámolni a konzervatívizmusát, a szimpátia alapu tagság építését, visszatalálni a baloldali értékekhez, kidobni a Bad-godesbergi programot. Ujra elismerni, hogy a társadalmi igazságosság megteremtése nem megy parlamentáris eszközökkel, vállani az osztákyok realitását és létét, valamint az osztályharcot, a kapitalismus felszámolását kitüzni célul( nem biztos hogy a kommunistákhoz hasonló módon kell megcsinálni, lehet azt a Lassalle-Bernstein úton is) A nemzeti sajátosságok figyelembevételével egy a magyar társadalomra igaz szocialista program kidolgozását és az „import” olyan mértékü igénybevételét amelybe jobban behelyettesíthető a magyar társadalom specialitásai. Persze ezek csak címszavak mert mindegyik megérne egy misét, azaz mindet ki kellene fejteni, hogy ez alatt mit is lehet érteni,de mint mondtam helyszüke van. Így is nagyon hosszú lett ez a Hsz.

Válasz