Barack Hussein Obama a mai napon letette az esküt, s hivatalosan is ő lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Nagyon sokan gondolják azt, hogy ezen a napon egy lélektani határ is végleg ledőlt a világban. A nem is oly régen csak niggereknek gúnyolt feketék közül, akik még a fehérek által használt autóbuszokra sem szállhattak fel, most valaki a világ leghatalmasabb országát vezetheti.

Ennek kapcsán többen mifelénk, mint valami képtelenséget említették, hogy milyen abszurd fejlemény lenne, ha Magyarország hasonló alkotmányjogi helyzetű pozícióját, vagyis a miniszterelnöki széket egy roma ember töltené be valamikor a közeljövőben. Sőt netán még a kormányát is többnyire cigányok alkotnák.

Képtelenség mondjuk, hiszen bennünk élnek azok az előítéletek, amelyek szerint a cigányok írni, olvasni nem tudó, dolgozni nem szerető, bűnöző népség, sőt egyes eltorzult és beteges - nevezzük nevén: fasiszta! - nézetek szerint génhibás, másodrendű lények.

Pedig nem árt újra és újra kijelenteni, hogy nincs úgy általában cigány. Vannak cigányul egy szót sem, vagy alig tudó cigányok, akik több száz éve itt élnek, s akiknek már a nagyszülei sem ismerték csak a cigány nyelvet, vannak aztán olyanok is, akik anyanyelvi szinten beszélnek valamilyen nyelvjárást, a romani mifelénk beszélt dialektusát, a lovárit, vagy a beást és szintót. 

Ám ezek az eltérő nyelvismeretű emberek más tekintetben sem egyformák. A csak magyarul tudó magyar cigányok például kevéssé tartják magukat cigányoknak, mint teszem azt az úgynevezett oláhcigányok. (Tapasztaltam egyébként azt is, hogy sajnos a magyar és oláhcigányok is esetenként kölcsönösen lenézik egymást.)

De a cigányság más szempontból sem egységes, homogén csoport. Másként él és viselkedik a nagyvárosokban, városokban élő, s másként a falusi cigányság, s megint másként azok, akiket zenész cigányoknak szoktunk nevezni, közülük nem egy világhírnevet is szerzett. Más mentalitásúak a konszolidált körülmények között élő vállalkozók és megint mások a faluvégi cigánytelepek lakói. És azt is állítom, hogy a cigány értelmiségiek és politikusok semmivel sem rosszabbak magyar társaiknál. Hogy most csak nagyhírtelen Daróczi Ágnes, vagy a jogi és középiskolai történelemtanári diplomával rendelkező Kállai Ernő kisebbségi ombudsman nevét említeném. Olyan figurákról már nem is beszélve, mint jó néhány megszólalni is alig tudó MDF-es, MIÉP-es, vagy kisgazda potentát.

És vajon Mohácsi Viktória, Horváth Aladár, Teleki László, vagy éppen Farkas Flórián mennyivel erkölcstelenebbek, mint a politikai elitünk? Semmivel. Sőt! Mondhatni, sokkal tisztességesebbek. Csak nézzük meg egy-két milliárdos politikusunk gyors meggazdagodásának igen jól ismert történetét.

Elképzeltem, hogy ha mégis valami csoda folytán cigányok alakíthatnának kormányt, mi történne.  Miből gondoljuk, hogy például a nagybajúszú borsodi cigányvajda nem tudna kapásból olyan markáns ostobaságokat mondani akár a családi pótlékkal kapcsolatban is, mint a kiszuperált  markotányos-nő kinézetű szociális miniszterünk. S Kolompár Orbán vajon rosszabb pénzügyminiszterünk lenne-e, mint a jelenlegi? Ki merné állítani, hogy nincs annyira tájékozott a pénzügyekben, mint a mostani?

Egy olyan országban, ahol egy hamisított érettségi papírral rendelkező kisstílű bróker sok éven keresztül milliárdokat tudott a hatalom emberei előtt, néhány okirat meghamisításával és egy taxissal nylonzacskókban ide-oda pakolgatni - mint valami itt a piros, hol a piros játékban -, ott miből gondolnánk, hogy akár csak öt percig is megtehette volna ezt egy olyan kormányzatnál is, ahol mondjuk a kemény tekintetű Száva Vince úr töltötte volna be a rendészeti és igazságügyi miniszteri bársonyszéket?

Nagyot téved az, aki ma pusztán a bőrszín alapján próbál bennünket felosztani, magyarokra és cigányokra. A magyar dinnyeföldeken nincs csak úgy általában cigány viselkedés, cigány habitus, mint ahogy a búsongó, sírva vigadó magyarok képe is egy ostoba sztereotípia csupán. Akárcsak a hidegvérű angol, a precíz német, s a sármos francia. Mint ahogy Bulgáriában nem csak guggolós vécék léteznek, s Románia sem Draqulára lehet csupán büszke.

Aki hallott már David Cerny cseh művész botrányáról, az tudja mire gondolok, írja a proszektura.blog.hu.