A „történelmi” szociáldemokraták súlyos anyagi gondokkal küszködő minipártjára szemet vetett az MSZP-vel szorosan együttműködő, Kapolyi László vezette MSZDP. Hírek szerint a két párt az ősszel egyesül, és a kistafírozott pártot tálcán kínálják fel a baloldali mozgalom újjászervezéséről álmodozó Gyurcsány Ferencnek.

Nem szerepelt a hírekben, annyira lényegtelen esemény a média számára most, a választási kampány kellős közepén, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) március 17-én együttműködési megállapodást kötött a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalommal (SZIM), mely előzőleg irodákat kapott a Baross utcai székházban. A zárt ajtók mögött aláírt szerződést, melynek tartalma egyelőre titkos, az SZDP részéről Bácskai Sándor főtitkár, a SZIM részéről Bezzegh Tibor elnök írta alá. Megjelent a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) elnöke, a milliárdos nagyvállalkozó, Kapolyi László is. Mind az SZDP, mind az MSZDP az 1890-ben alapított, tehát most 120 éves párt örökösének tartja magát, ami a névválasztásban is tükröződik: Peyer Károly és Kéthly Anna pártját 1939-ig hívták MSZDP-nek, ekkor belügyminiszteri engedéllyel nevet változtatott, és felvette az SZDP nevet, melyet egészen 1948 júniusáig, a kommunistákkal való kényszerű fúzióig viselt.

A „történelmi” SZDP-t 1989 decemberében jegyeztette be a 2000-ben elhunyt Takács Imre, attól tartva, hogy az MSZDP-ben „túl sok a volt MSZMP-s”. 1993-ban, miután Kapolyi László állt az MSZDP élére, az antikommunista szociáldemokraták átmentek az SZDP-be, melynek főtitkára 1997-től Bácskai Sándor. Jelenleg az SZDP kevés taggal rendelkező, eladósodott párt, melynek élén néhány idős vezető áll. Ezért  2009-ben visszahívták Petrasovits Annát, hogy „leheljen életet” a pártba.

Magyarországon jelenleg két nagyobb, egymással szembenálló szociáldemokrata párt létezik, az SZDP és az MSZDP. Utóbbi a kormányzó párt, az MSZP hűséges fegyverhozójának szerepét tölti be 1993 óta, két képviselője, Kapolyi László és Hárs Gábor a parlament MSZP-frakciójában foglalt helyet.

Bár a rendszerváltás óta zajló „szociáldemokrata történet” botrányok sorozata, maga a nyugat-európai szociáldemokrata gondolat, a piacgazdaság összeegyeztetése a jóléti állammal, a dolgozók érdekeinek képviselete, a kis- és középvállalkozások támogatása továbbra is népszerű nálunk. Ezt jelzi, hogy a 2010-es választásokon induló pártok közül nemcsak az SZDP és az MSZDP, de még két, az országos listaállításra ugyanúgy esélytelen párt indult: a Történelmi Szövetség, Kisgazdák – Szociáldemokrata Párt és az Új Szociáldemokrata Néppárt. (Előbbit Baján, másikat Szigetbecsén jegyezték be.)

Ennél jóval nagyobb jelentőségű tény, hogy a 2002 és 2008 között kormányzó MSZP leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc rendkívüli vonzalmat árult el a szociáldemokrata eszmekör iránt. Az MSZP-ben többen is kifejezésre jutatták: nem elégszenek meg azzal, hogy pártjuk 1992 óta a nyugat-európai szociáldemokratákat tömörítő Szocialista Internacionálé tagja, s demokratikus jellegéhez immár kétség sem férhet, de alkalomadtán nevet is változtatnának, és a továbbiakban Magyar Szociáldemokrata Párt néven politizálnának. Az MSZP-n belül még 1992-ben megalakult a Társulás a Szociáldemokrata Érdekekért platform, élén a szocialisták doyenjével, Vitányi Ivánnal, akinek Gyurcsány Ferenc „felfedezését” köszönhetjük. Miniszterelnökként Gyurcsány az új, neoliberális baloldal eszméit igyekezett átültetni a gyakorlatba, mérsékelt sikerrel. Várható azonban, hogy a 2010. áprilisi választások után Gyurcsány a „társadalmi szolidaritásnak” is nagyobb hangsúlyt adna, amihez új pártra is szüksége lehet, már csak azért is, mert egyes szocialista körökkel láthatóan megromlott a viszonya.

Itt kerülhet „képbe” a megújított, és egyesített szociáldemokrata párt. Amennyiben sikerül végrehajtani az SZDP és az MSZDP egyesítését, akkor  - egyes vélemények szerint  - a gazdaságilag szanált párt harcba indulhat a választók bizalmának visszaszerzéséért,  meghirdetheti a dolgozók érdekeinek képviseletét, s feledtetni tudja az MSZP várható súlyos választási verességét. Amennyiben őszig sikerül Kapolyiéknak (illetve immár az MSZDP „trójai falovának” számító SZIM-nek) ügyesen manővereznie, az őszi kongresszusig a megfelelő pozíciókba ültethetik az embereiket. Akkor azután a hetvenhét éves Kapolyi lemondhat, és átadhatja a helyét egy új pártelnöknek, akár éppen Gyurcsány Ferencnek is.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a legföljebb néhány emberből álló, de a legutóbbi időben új, dekoratív honlappal előálló SZIM (bár formailag független szervezet), Kapolyihoz kötődik. Céljai mindenképp figyelemre méltóak. „A fiatal szociáldemokraták alapkövet kívánnak képezni a hagyományos szociáldemokrácia újjáépülése számára. A Mozgalom helyet követel magának ott, ahová ab ovo tartozik, a magyar baloldalon. Valós és önálló alternatívát kíván jelenteni a hazai közéletben és politikában”, olvasható A SZIM helye a magyar politikai palettán című elvi bevezetőben. Elnöke, (az elérhetetlennek bizonyult) Bezzegh Tibor ügyvéd Kapolyi cégének, a System Consulting Zrt.-nek az alkalmazottja. Ezen a csatornán keresztül Kapolyi finanszírozhatja a súlyosan eladósodott SZDP-t, és minden bizonnyal megnyerhet jó néhány idős szociáldemokratát, akik a párt túlélését tartják a legfontosabbnak.

Bácskai Sándor, az SZDP főtitkára keveset árult el a SZIM és az SZDP megállapodásáról. „Célja, hogy megerősítsük az ifjúsági mozgalmat. Az SZDP-nek is van ifjúsági szervezete, ezt akarjuk tovább fejleszteni, az őszi kongresszuson sok új fiatalt szeretnénk bevinni be a párt vezetésébe.”  A nyolcvan éves Bácskai tagadta, hogy kapcsolatuk lenne Kapolyi Lászlóval, a SZIM pedig „önállóan bejegyzett szociáldemokrata mozgalom, melynek vezetése önállóan eldöntheti, hová csatlakozik, független az MSZDP-től.” Gyurcsányról viszont jó a véleménye: „Akkor beszéltem vele, amikor megkaptam a kormánykitüntetést, a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2008 őszén. Ott volt több nyugati szociáldemokrata párt vezetője is, s előttük merült fel a kérdés: hogyan lehetne egyesíteni a magyar baloldalt?”

Ha valóban felmerült az SZDP és az MSZDP egyesítésének és „kistafírozásának” ötlete, azzal a céllal, hogy létrehozzák 2010 késő őszére Gyurcsány új pártját, Kapolyiéknak számolniuk kell a régi szociáldemokraták egy részének ellenállásával. Sztankovánszky Tibor,  az SZDP elnöke elutasítja az „új fúziót”. Kulcsár Péter történész, az SZDP elnökségi tagja is csak azt tudná elképzelni, hogy ha végbemegy az amúgy elkerülhetetlennek tartott egyesülés, Gyurcsány csak egyszerű tagként lépjen be a pártba, amit előzetes feltételként még a kongresszus előtt ki szeretne kötni. Persze, ha jól meggondoljuk, ez a „garancia” sem lehet akadály az ambíciózus, és jelentős tőkét mozgósítani képes Gyurcsány előtt. Hiszen Kapolyi László, az MSZMP KB egykori tagja, és volt ipari miniszter is csak „tagnak” jelentkezett egy MSZDP alapszervbe 1990-ben, de 1993-ra már pártelnökké emelkedett.

Petrasovits Anna, az MSZDP 1989-es egyik „újraalapítója”, a 2010-es választásokon az SZDP listavezetője, valamint a Szociáldemokrata Alternatíva Egyesület elnöke hallani sem akar arról, hogy a pártot, melynek ő a későbbiekben, Peyer Károly nyomaiba lépve, a Fidesszel szemben konstruktív ellenzék szerepét szánja, „átjátsszák” Gyurcsánynak. „Úgy tudom, hogy Kapolyi hívei az önkormányzati választások után egy pro forma egyesítő kongresszusra készülnek. Itt születne meg az egységes szociáldemokrata párt, melynek előzőleg rendezik a felgyülemlett adósságait is. Ezután a ’feljavított, konszolidált’ szociáldemokrata párt alkalmas eszköz lehet, hogy egy ambiciózus, a kormányzás élére visszatérni szándékozó politikus bázisául szolgáljon. Van esély rá, hogy ezt az elképzelést meg is valósítják. Az öreg szociáldemokrata vezetők közül sokan veszélyeztetve látják pártjuk túlélését, ezért hajlandók kompromisszumot kötni a sokáig ’ősellenségnek’ tekintett Kapolyi Lászlóval, vagy akár Gyurcsány Ferenccel is.”

Pelle János hvg