A 72 százalék fölé ugró államadóssággal hazánk hét év alatt az euró bevezetésének feltételét teljesítő országból súlyosan eladósodott uniós állammá vált.

A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alkotmányos adósságkorlát bevezetését kezdeményezi - mondta Bokros Lajos, az MDF európai parlamenti képviselője szombaton Budapesten sajtótájékoztatón. Azt javasolják, hogy az alkotmány módosításakor be kell írni egy olyan korlátot, mely 2012-től tudna érvényesülni, és mely arról szólna, hogy az államadósság nem haladhatná meg a mindenkori bruttó hazai termék (GDP) 60 százalékát - mondta. Hozzátette: a szabályozásnak köszönhetően véget lehet vetni a ciklusok második felében elinduló osztogatásnak.

A javaslat szerint amennyiben a ráta a 60 százalékos szintet megközelíti, a következő évben kiegyensúlyozott költségvetést kell összeállítani, nettó hitelfelvétel nem történhet - közölte. Bokros Lajos rosszul emlékszik vagy rosszul látja a helyzetet: nem alkotmánymódosításra, hanem Fidesz-kormányra van szükség - reagált az MDF európai parlamenti képviselőjének szombati sajtótájékoztatójára Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője. Szijjártó Péter közleményében azt írta: 1998 és 2002 között az Orbán-kormány 60 százalék közeléből 53 százalékra csökkentette a GDP-arányos államadósságot, a Gyurcsány-korszakban azonban ez a mutató 80 százalékos szintre emelkedett. "Rossz kormányzás, Gyurcsány-csomagok és Bokros-csomagok helyett jó kormányzás kell - ez jelenti a sikert Magyarország számára" - tette hozzá.

Ma vajon hány százalékon van ez a mutató?

2008-ban a GDP 65,8 százalékról 71,1-re nőtt Magyarország államadóssága, és a konvergenciaprogram szerint jövőre eléri a 72,5 százalékot. 1996, a Bokros-csomag utáni év óta nem álltunk ilyen rosszul.

Hét felelőtlen év

Ismét hazánk súlyos problémájává nőtt egy már-már elfeledett tétel, az államadósság.

18 év alatt 12 szeres államadósság növekedés

Az elmúlt 18 évben a magyar államadósság 1124 százalékkal növekedett, ami számokra lefordítva azt jelenti, hogy 1386 milliárdról 15 586 milliárdra növekedett az adósságunk – hangsúlyozta az ÁKK vezérigazgató-helyettese.

2002-ig az államadósságunk, mint látható, az évente megtermelt javaink negyedét- ötödét tette ki, mely mára, 2009 végére elérte az éves nemzeti össztermék háromnegyedét.

Az elmúlt években jelentősen átalakult az államadósság szerkezete: míg a 90-es évek elején nagyrészt nem piacképes forintadósságból állt, mára piacképes forintadóssággá és devizaadóssággá alakult át – szögezte le Borbély. Az adósságnak a bruttó nemzeti termékhez (GDP) viszonyított aránya 1993-ban volt a legmagasabb, akkor 88,7 százalék volt, míg 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó teljes évében volt a legkisebb, 50,6 százalék. Borbély elmondta: a 2002–2006 között érvényesülő laza költségvetési politika következtében 61,9 százalékra futott föl a GDP-arányos államadósság,

Magyarországon ma egy újszülött automatikusan 1,5 millió forintos államadóssággal jön a világra – mondta el rövid bevezetőjében Dr. Herich György, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke. Az államadósság mérete és finanszírozhatósága alapvetően befolyásolja a költségvetés mozgásterét – tette hozzá. Herich a költségvetési hiány kapcsán kiemelte, hogy 1944-ben 5,8 százalékos volt a költségvetés hiánya (2007-ben 5 százalékos volt a hiány a KSH legfrissebb jelentése szerint), pedig akkor háborús viszonyok uralkodtak.

2007 végén Magyarország bruttó adóssága 100 milliárd, míg nettó adóssága 50 milliárd euró volt – kezdte előadását Dr. Borbély László, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) általános vezérigazgató-helyettese. Az adósság szerkezetében kétharmad a magánszektor aránya, míg egyharmada az állami rész. 2007 végén az államadósság 15,586 milliárd forint volt, ami 61,5 milliárd eurónak felel meg – tette hozzá. Az adósság fele részben belföldiek tulajdonában lévő forintállampapír, 20 százalék külföldiek kezében lévő forintállampapír, míg a maradék 30 százalék külföldiek kezében lévő devizaállampapír és hitel – mondta Borbély. Az államadósság 51 százaléka belföldiek, míg 49 százaléka külföldiek tulajdonában van.

A 2008-es gyarapodást az októberig teljesített államkötvény-kibocsátások, illetve az IMF rendkívüli hitelkeretének idén lehívott 4,9 milliárd eurós összege okozta. A 2009-est pedig az, hogy 4-5 százalékkal csökkent a hazai GDP. Nem különösebben biztatóak a következő időszakra vonatkozó prognózisok sem: 2010-ben szinte változatlan szinten, 72,2 százalékon áll majd az államadósság. S csak 2011-től reménykedik a kormány abban, hogy 69 százalékra mérséklődhet az adósság-állomány.

Összehasonlításképpen: Csehország és Szlovákia államadóssága 2006 végén 30 százalék körüli, míg Lengyelország 47 százalékos teherrel rendelkezik. Az EU-ban kiugró államadósággal rendelkezik Olaszország, ahol 106,8 a GDP-hez viszonyított arány, míg Belgiumban 88,6 százalék.

„Nem lehetséges az adósság átütemezése”

A magyar adósságot sújtó kamatterhek kapcsán Borbély kifejtette, hogy 2006-ban GDP-arányosan 3,9 százalékot kellett fizetni, ami a németországi 2,9 és a szlovákiai 1,7 százalékhoz képest rosszabb pozíció, azonban az olasz 4,6 és a belga 4 százalékhoz képest jobb a helyzet.

Az adósság átütemezésének lehetőségéről Borbély elmondta: törvény szabályozza, hogy az állampapírokba befektetők számára egységes feltételeket kell teremteni, ami kizárja azt a lehetőséget, hogy adott esetben a belföldi finanszírozók feltételeit megváltoztassák, ami egyben azt is jelentené, hogy a külföldi partnerek is más besorolás alá kerülnek. az idén várhatóan 1200 milliárd forinttal növekszik.

Költségvetési plafon az önkormányzatoknak?

Az önkormányzatok adóssága kapcsán a szakértő elmondta, hogy mivel az állam nem vállal kezességet a helyi testületek gazdálkodása felett, így az ő belátásukra van bízva, hogyan osztják el a forrásokat. Borbély elképzelhetőnek tartaná egy költségvetési plafon bevezetését az önkormányzatok számára. Példaként említette, hogy az Egyesült Államokban törvény szabályozza: az önkormányzatoknak kiegyensúlyozott költségvetést kell folytatni, így adott esetben egy útfelújításról is helyi szavazást írnak ki. Borbély hozzátette, hogy amikor New York városa csődbe ment, az amerikai kormányzat nem segítette ki a várost, hanem rájuk bízta, hogy a problémát maguk oldják meg.

„A lakosság 2003 óta óriási mértékben eladósodott devizában, ami által az árfolyam kérdése gyakorlatilag politikai ügy lett, mert a forint meggyengülése esetén rengeteg háztartás nem lenne képes fizetni a törlesztéseket” – hangsúlyozta Borbély.

Emlékezetes: a kilencvenes évek elején komoly veszélynek tűnt, hogy Magyarországot megfojtja a túlzott eladósodás. Akkor a GDP 80-90 százaléka körül mozgott hazánk adósságállománya, s adósságspirálról, öngerjesztővé váló eladósodási hullámról cikkeztek a szaklapok. Végül 1995-ben, amikor az adósságállomány a GDP 87,4 százalékán állt, hazánk a fizetésképtelenség határára sodródott.

Ahogy Járai Zsigmond nemrég egy konferencián kifejtette: bár Magyarország csak 1976-ban vette fel az első hosszú lejáratú hitelt, a nyolcvanas évek vége óta az éppen lejáró hiteleket, és azok kamatát újabb hitelek felvételéből fizettük. S ennek eredményeként 1995-re a költségvetés bevételeinek egyharmadát (!) az államadósság kamatainak törlesztésére kellett volna fordítani.

A problémát végül a Bokros-csomag, valamint a vele párhuzamos nagyprivatizációs hullám oldotta meg. Az áramszolgáltatók és az erőművek eladásából 6 milliárd dollár bevételhez jutott a költségvetés, amit teljes egészében az államadósság törlesztésére fordított. Ennek megfelelően két év alatt több mint negyedével, a GDP 64 százalékára csökkent Magyarország adósságállománya.

A tendencia a következő években, a polgári kormányzás éveiben is folytatódott. Bár ekkortájt teljesen leálltak a külföldieknek kedvező privatizációk, sőt különböző tb- és bankkonszolidációs lépések miatt még nőtt is az állami vagyon értéke, 1999-ben már csak a GDP 61, 2000-ben 54, 2001-ben 52 százalékán állt hazánk adósságállománya. A csökkenés azért is meglepő volt, mert időközben a kormány jelentős fejlesztésekbe kezdett: beindult az autópálya-építéseket, lakásberuházásokat, kisvállalkozás-fejlesztéseket, valamint vidéki gyógyfürdő-fejlesztéseket ösztönző Széchenyi Terv. Kiderült, hogy újabb hitelek és privatizációs bevételek nélkül, akár még jelentős állami költekezés mellett is csökkenthető az államadósság – erre fedezetet adott a jelentős gazdasági növekedés. S az 52 százalék azért is örvendetes volt, mert ezzel Magyarország pont a korábban legtöbb gondot okozó tételben, az államadósság tekintetében teljesítette az euró bevezetésének 60 százalékban meghatározott feltételét.

Ezzel azonban véget is ért a javulás, a felelősségteljes kormányzati politika. 2002-ben mintha egy teljesen más szocialista kormány lépett volna színre, mint amelyik 1998-ban átadta a hatalmat.

Ami azért is furcsa, hisz a miniszterelnök épp az a Medgyessy Péter lett, aki 1997-98-ban pénzügyminiszterként sikeresen őrködött az ország gazdasági egyensúlya fölött. A „szakértői kormány” korábbi jelszavát azonban teljesen más ideológiák váltották fel. Az új miniszterelnök kijelentette: akkor is megvalósítja a kormányzati osztogatás politikáját, ha emiatt átmenetileg nő az államadósság. Aztán az átmenetből évek, majd immár fél tucat esztendő lett. 2002 óta minden évben magasabb és magasabb adósságállományról számol be a Pénzügyminisztérium. A választás évében egyből 56 százalékra ugró adósságállomány 2005-ben lépte át a 60 százalékos küszöböt, az újabb választás évében, 2006-ban egyből 66 százalékra ugrott, s a gyurcsányi megszorító intézkedések évei alatt is tovább nőtt. S a növekedést még csak megtörni sem voltak képesek az ismét beindult privatizációs akciók. Bár időközben 400 millió euróért eladták a Postabankot, 300 millióért a Dunaferrt, 600 millióért a Richter Gedeon még állami tulajdonban levő részét, s 1,8 milliárd euróért a Budapest Airportot, a pénzt felfalta a túlméretezett költségvetés. Így visszajutottunk oda, ahol 1995-ben, a Bokros-csomag évében álltunk. Azzal a különbséggel, hogy immár nincs eladható állami vagyon, ami ismét egyensúlyi pályára lendíthetné az országot.

Nincs visszaút

Magyarország államadóssága pillanatnyilag 17 744 milliárd forint. Kamattörlesztésre pedig 1200 milliárd forintot (vagyis a központi költségvetés bevételeinek 15 százalékát) kénytelen kifizetni a Pénzügyminisztérium. Korábban az államadósság kezelése, az újabb és újabb hitelek felvétele egyfajta rend szerint történt: az Államadósság-kezelő Központ az alacsony kamatozású, jellemzően hosszú távú (vagyis nagyobb biztonságot jelentő) befektetők megnyerésére törekedett.

Az utóbbi években azonban már mellőzni kellett a koncepciókat. Már mindegy volt, honnan jön a pénz, hogy mennyire kockázatos, csak az volt a lényeg, hogy valaki hajlandó legyen finanszírozni az államadósságot. Ennek tükrében nem is kell annyira spekulációt keresni Magyarország őszi pénzügyi összeomlása mögött. S a jövőre 72,5 százalékra emelkedő adósságállománnyal még tovább nő hazánk pénzügyi kockázata.

A magas, kilátástalan adósság súlyos versenyhátrányt jelent Magyarország számára.

Csehországban és Szlovákiában csupán a GDP 29 százalékára rúg az államadósság, nem is beszélve Románia, ahol 2007 végén még csak 13 százalékos, volt ez a szám, vagy a balti államok 10-17 százalék közötti mutatójáról. Vagyis míg nálunk a költségvetés bevételeinek 15 százalékát viszik el az adósság kamatai, szomszédjaink ezt 3-6 százalékkal megússzák. A különbözetet szabadon költhetik állami nagyberuházásokra, a gazdaság fejlesztésére, a kisvállalkozások támogatására, vagy éppen szociális kiadásokra. Ehhez képest épp nálunk, Magyarországon legmagasabb a szociális kiadások aránya…

A 72 százalék fölé ugró államadóssággal hazánk hét év alatt az euró bevezetésének feltételét teljesítő országból súlyosan eladósodott uniós állammá vált. Az EU régebbi tagországaival összehasonlítva az elmúlt évek 65 százalék körüli magyar adósság-állománya még nem volt annyira rossz. A brüsszeli döntéshozók nem véletlenül húzták meg 60 százaléknál az euró bevezetésének kritériumát. A régi tagországok adósság-állománya ugyanis nagyjából ekörül a szint körül mozog. Ausztriáé 59, Németországé 65, Franciaországé 66 százalék. Egyébként az elmúlt években náluk is nőtt, Franciaországé például 2 százalékponttal. A 72 százalék azonban már olyan szint, ahonnan a tapasztalatok szerint nagyon nehéz a visszatérés. Hisz évtizedek óta nem tudja csökkenteni adósság-állományát Görögország és Olaszország, ahol az éves GDP mintegy 100 százalékára rúg az eladósodás. S Belgiumnak is tizenkét év kellett, hogy 117 százalékról 88 százalékra mérsékelje adósságrátáját.

Magyarországnak azonban ennél a három államnál is súlyosabb terhet jelent az eladósodottság. Belgium, Görögország és Olaszország ugyanis az euró-zóna tagja, vagyis államadósságára csupán a közös valutánál szokásos 2,5 százalékos kamatot kénytelen fizetni. Az önálló valutáját fenntartó Magyarországot azonban csupán 10 százalékos kamatszinten hajlandók finanszírozni a nemzetközi befektetők.

Feladott euró-kritérium

A magas kamatszintnek ráadásul további veszélyei is vannak. Forinthitelek helyett devizában történő eladósodásra ösztönzi a lakosságot. Ennek megfelelően a devizahitelek állománya az elmúlt években folyamatosan nőtt, s immár a 18 ezer milliárdhoz közelítő államadósság mellett további 4,3 milliárd forintnyi magán-devizaadósságot is cipel az ország. Ami végső soron tovább növeli hazánk sebezhetőségét.

„A külső egyensúly javítása elengedhetetlen, mivel nagyon megnehezült és megdrágult a külföldi forrásokhoz való hozzáférés” – olvasható a GKI Gazdaságkutató legutóbbi elemzésében. Az államadósság csökkentése azonban különösen nehéznek látszik hazánk számára az elkövetkező években. Bár a konvergenciaprogramban a kormány azt reméli, hogy 2011-re sikerül 69 százalékra csökkenteni az adósság mértékét, valójában ez elég valószínűtlen, egy másik elemzésből ugyanis kiderül: épp ebben az évben terhelik majd hazánkat legerőteljesebben a Valutaalaptól felvett hitel kamatterhei, csak erre a tételre 180 milliárd forint többletköltséget lesz kénytelen elkülöníteni a költségvetés. Csökkenthetné az adósság GDP-hez mért arányát az is, ha – ahogy 2000 körül történt – jelentősen nőne a magyar GDP. Erre azonban szintén semmi esély a következő években.

Nagyot fordult tehát a világ. Míg 2002-2005 között az államadósság volt az egyetlen tényező, amelyben Magyarország megfelelt az euró-bevezetés feltételeinek, napjainkra úgy tűnik, a többi feltétel – államháztartási hiány, infláció – teljesítése mellett épp az adósság-állomány jelenti majd a közös valuta átvételének legfőbb akadályát.

Jellemző, hogy a kormány céljai között már nem is szerepel a 60 százalékos ráta elérése. Abban bíznak, Brüsszel azzal is megelégszik, ha az államadósság két egymást követő évben csökkenést mutat (ezt a lehetőséget Görögország euró-csatlakozása érdekében nyitották meg).

De még így is bizonytalan, hogy hazánk a nagykapu helyett a kiskapun be tud osonni az euró-övezetbe: 2012-től ugyanis megkezdődik az IMF-től felvett hitel tőkéjének a törlesztése, ami 2013-ban 1650 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek.