• Spontán vonulás kezdődött az alkotmánymódosítás elleni tüntetés után - Galéria
• Londonban is az alkotmánymódosítás ellen tüntettek
• Spontán vonulás kezdődött az alkotmánymódosítás elleni tüntetés után
• Ezrek tüntettek az alkotmánymódosítás ellen
• Orbán levélben válaszolt Barrosónak
• Kubatov pártőrséget szervez
• Barroso aggódik a magyar jogállamiságért
• Nem hárman, hanem hatan tüntetünk
• Gulyás: Semmi ok a pánikra
• Kevesebb kétharmados törvény, arányosabb választás
• Így ostromolták meg a Fidesz székházát
• Swoboda szerint Orbán elszigeteli magát
• FT: Orbán fenyegeti a demokratikus értékeket
• ET: Halassza el a kormány az alkotmánymódosítást
• Az alkotmánymódosítás mérgező szemétdomb
• Csak a lemondás oldaná fel Áder patthelyzetét?
• Az ombudsman Áderhez fordul az alaptörvény miatt
• Áder eddigi legsúlyosabb döntése jön
• Megosztó az új alkotmány, vélték alkotmányjogászok
• Zárószavazás előtt is módosítják az új Ptk.-t
• A koalíció megijedt az Alkotmánybíróságtól
• Lekerül az MSZP-ről az alaptörvényi stigma
• Sólyom: Értelmetlen törölni az AB elmúlt 20 évét
• Sólyom: Hanyatlik a magyar alkotmányos kultúra
• Hadat üzennek az Alkotmánybíróságnak
• Dönt-e az AB a legkínosabb törvényekről?
• Paczolay: Az AB nem politikai döntéseket hoz
• Kövér: Politikai döntést hozott az AB
• Ez Orbán eddigi legsúlyosabb veresége
• Az erő jegyében mondott le a Fidesz a regisztrációról
• Széles körben üdvözlik az AB döntését

Bár a Fidesz nem tette meg azt a szívességet, hogy a csütörtöki székházfoglalás résztvevőit a kamerák előtt rendőrökkel vitesse el, a szombat délutáni tüntetést így is elég jól sikerült beharangozni. A közönségcsalogatónak nehezen nevezhető témájú alkotmánymódosítás-ellenes tüntetésen végül becslésünk szerint 6-7 ezer ember vett részt.

Fotó: Ránki Dániel / Index

Ami hónapok óta nyilvánvaló, az a szombati demonstráción megint egyértelmű volt: a kormánytöbbség intézkedései elleni fellépések során szervezettségben és befolyásban a diákok fényévekkel járnak minden más társadalmi csoport előtt. Ők csináltak reklámot a tüntetésnek, rendre ők skandáltatták meg a tömeget, és a tüntetés után ők indultak el a Képviselői Irodaház felé. Nem véletlen, hogy a kommunikációs lépéshátrányba került kormánypárt vezető politikusa is a székházfoglalás apropóján ragadtatta magát polgárháborús nyilatkozatra.

Az Alkotmány utcai helyszín a Parlament közelsége, valamint a témához kapcsolódó utcanév miatt kétszeresen is adta magát. A közönség nagyjából egyenlő arányban fiatalokból, illetve középkorúakból és idősebbekből állt. A mintegy másfél órás demonstrációt még bekiabálások se nagyon zavarták meg, az ilyenkor elmaradhatatlan ellentüntetőknek pedig ezúttal nyomát sem láttuk.

Ebben az is közrejátszhatott, hogy ezúttal egyetlen párt, vagy a párttá formálódást fontolgató politikai mozgalom sem volt a szervezők között. Csak civil szervezetek, melyek tevékenysége összefügg a hétfőn szavazásra kerülő alkotmánymódosítás fontosabb pontjaival.

Fotó: Ránki Dániel / Index

Az első felszólaló Tamás Gáspár Miklós filozófus volt, aki az alkotmánymódosítást elmebetegnek nevezte. TGM végig igyekezett hangsúlyozni, hogy a tüntetés nem a jobboldal, hanem a megőrült alkotmányozó hatalom ellenében szerveződött, és a jobboldal érdekeit is szolgálja, a jobboldalt is felakarják szabadítani a zsarnokság alól.

Ha a közügyekbe nem szólhat bele a tanár, a diák, a hajléktalan, a szegény, a meleg, a  cigány, a zsidó és a baloldali, akkor ki marad? – tette fel a szónoki kérdést. A filozófus a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas fontosságát hangoztatta, és az érthetőség kedvéért meg is magyarázta: a testvériség azt jelenti, hogy a kiszolgáltatottak elnyomását a saját megalázásunkként kell megélnünk.

Az idők során profi szónokká érett TGM külön megdicsérte a magyar diákokat, akiknek a demonstrációi példát mutattak, hogy miként kell vezér, vezetőség és rejtett irányítás nélkül konszenzust építeni, a fenyegetett helyzet ellenére jókedvűnek, állhatatosnak maradni.

A Helsinki Bizottság (a TASZ-t és az Eötvös Intézetet is képviselő) vezetője inkább az alkotmányosság és az alkotmánybíróság témakörére koncentrált. Pardavi Márta arról beszélt, hogy a negyedik módosítás elveszi a jogainkat, és végleg felszámolja az alkotmányosságot: ha az Alkotmánybíróság a hatalom számára kínos döntést hoz, a hatalom bosszút áll, és az Alaptörvénybe írja az alkotmánysértő szabályokat.

Fotó: Ránki Dániel / Index

Több esetet felsorolt, amikor az Alkotmánybíróság az alkotmányos jogok őrzőjeként jobboldali emberek vagy politikusok jogait védte meg, ám ez most mind a szemétbe kerül. "Nem a magyarok fordulnak el Európától, hanem a kormány fordítja szembe az országot Európával" – fogalmazott, és felszólította Áder Jánost, hogy ne írja alá az alkotmánymódosítást.

A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) aktivistája, Süvecz Emese azzal kezdte beszédét, hogy az Alaptörvény a módosítással az alapjogok katalógusa helyett végképp az alapjogsértések katalógusává válik. Ezután nagyívű párhuzamban fejtette ki, hogy az alkotmánymódosítás úgy tesz erőszakot a jogállamon és az emberi jogokon, ahogy a kormánytöbbség által favorizált és most alkotmányba iktatott családmodell teszi a kiszolgáltatott helyzetben lévő családtagokkal.

A nőjogi aktivistáé volt a leghosszabb beszéd, és a legkevésbé jól szerkesztett. Csak aki nagyon figyelt, annak számára volt érthető, hogy Süvecz a látszat ellenére nem a heteroszexuális kapcsolatokat és a hagyományos családokat szidja, hanem arról beszél, hogy a hiteles családvédelem nem alapulhat a Fideszéhez hasonló korlátozó és jogsértő szemléleten.

Annál kevésbé volt félreérthető a Város Mindenkié részéről felszólaló Mércse Pál, aki romaként és szegény "bérrabszolgaként", egyben a tüntetés legjobb előadójaként beszélt a hajléktalanok és a szegények üldözéséről és megbélyegzéséről. A személyes sors hitelessége miatt az olyan, közhelyszerű kijelentések is ütősek voltak, mint hogy szegénynek lenni nem bűn, a cigányok is szeretik a hazájukat, és még a kissé kínos "rabok legyünk vagy magyarok?"-on se nevetett senki.

Az Oktatói Hálózat képviseletében Deczki Sarolta a felső- és a közoktatás leépítéséről beszélt. Mint mondta, ha megszűnik az egyetemi autonómia, akkor nincs szabad kutatás és tudomány, és nincs társadalmi fejlődés sem. A hallgatók röghöz kötésével szerinte a mostani generációt olyasmiért büntetik, amiről tagjai egyáltalán nem tehetnek.

A középiskolás Aradi Fanni azt mondta, fantasztikus érzés diákként beleszólni az őt érintő ügyekbe, de naivitás volt azt hinni, hogy a kormány tárgyalni fog velük, és megfontolja a döntéseit. Ehelyett ellenségként kezelték őket, a megosztásukra játszottak, az időt húzták, most pedig az alkotmánymódosítással ellehetetlenítik a vitát. Az oktatási rendszerben a költségcsökkentés eredményeképpen nőnek a szociális különbségek, és csökken az esélyegyenlőség.

"Demokrácia-e az, ahol nekem kell elkezdeni erkölcsöt tanulni az iskolában, miközben álszentséget és hazugságot, megbélyegzést, kirekesztést, hitbéli vitákká silányult pártpolitizálást és hataloméhséget tapasztalok a közéletben?" – kérdezte a középiskolás.

Zárásként civilek egy csoportja a pódiumon felolvasta az alkotmánymódosítás pontjaira rímelő követeléseket, majd felszólították a beterjesztőket, hogy vonják vissza a javaslatot. Utoljára azt követelték, hogy az országnak széles részvétellel elfogadott új alkotmánya legyen, amit népszavazás erősít meg.

A tömeg a Lendvay utcai székházfoglalók szlogenjét, az 1989-es nagy tömegtüntetéseket idéző "alkotmányt, demokráciát, jogállamot" skandálta, majd a tüntetés zenével ért  véget.

Az Alkotmány utcai demonstráció megint megmutatta, hogy egyrészt lehet politikus nélkül erős kormányellenes tüntetést tartani, másrészt az mindig hagy némi hiányérzetet, mert a kinyilvánított igénynek a politikai képviselet reménye tud keretet szabni. Ez a hiány azonban a legkevésbé sem a civil szervezők sara.