Táncválasztó, párválasztó rendezvényeket tartott a kormány hétvégén, ami döbbenetes bornírtságával és értelmetlenségével majdnem elhomályosította a Nemzeti Összetartozás Dalát, pedig az is elég jelentős tett, a „hogyan legyünk Észak-Korea atomfegyver nélkül” projekt keretében.

A táncos-zenés párválasztó rendezvényeket úgy kell(ene) elképzelni, hogy a helyi szalonzenekar játszik, a fiatalok pedig összegyűlnek, majd – szigorúan a katolikus keretek között maradva – táncolnak egymással, a későbbiekben pedig gyermeknemzési céllal hazamennek. A kettő között természetesen ott van az esküvő, mert mégiscsak morális forradalom zajlott Magyarországon, csak túl jól sikerült, és a fiatalok nem akarnak elég gyermeket vállalni, ami nagy hiba, mert így aztán ki fogja közmunkában gondozni az államtitkárok földjeit?!

Régóta jelzem, hogy a Föld problémája nem az, hogy túl kevés gyermek születik, hanem az, hogy túl sok, bár kétségtelenül a magyarok aránya ebben a történetben nem jelentős, de én a kínai, indiai és nigériai gyermekeknek is tudok örülni, elvégre mindannyian egyenlők és egyformán értékesek vagyunk.

A kormány azonban magyar gyermekeket akar, mivel a kínai és nigériai gyermekek nem jönnek ide Békemenetet alkotni, ami pedig szomorú.

Én fiatal vagyok (értelmezés kérdése, de 50 alatt még kiválóan alkalmas lennék apának), feleségem szintén, és ha biztosak lennénk benne, hogy be tudjuk fizetni a jövő havi villanyszámlát, a jövő évit és esetleg három év múlva is képesek lennénk rezsit fizetni, valamint élelmiszert vásárolni, komolyan elgondolkodnánk a gyermekvállaláson. Erre esélyünk sincs.

Nem mondom, persze, hogy a gazdasági helyzet egyértelmű összefüggést mutat a gyermekvállalási kedvvel, nyugati példák igazolják, hogy a jóléti társadalmak kisebb népszaporulatot produkálnak, mint a harmadik világ vidám és rettenetesen szegény országai, de ilyenkor nem az a megoldás, hogy mindenkit elszegényítünk, mindent lepusztítunk, aztán a pálinkafőzés kiemelt támogatásával szaporítani kezdjük a magyart.

Mint ahogy az sem, ha szalonzenekarokat fizetünk le némi rumbáért és csacsacsáért, mert valamelyik népművelő hajlamú ősbunkó kereszténydemokrata államtitkárnak ez az ötlete támadt.

Elszaladt mellettetek a világ, bogárkáim, annyira sem vagytok képben, mint beszívott molla a Time Square-en, ez a világ már nem az a világ, amelyikben a képviselő urak zsírkeverővel verik az asszonyt, akit egyébként szamárháton raboltak el a szomszéd faluból az Új Trafik Bál éjszakáján. Nem fognak túlfizetett szalonzenekarok erkölcsi és szexuális forradalmat csinálni, mert 2013-at írunk, amikor a kormány politikusai már azt a nyelvet sem beszélik, amit a normális emberek, nemhogy parancsokat tudnának adni nekik különös, régies dadogásukkal.

Legyen minden szép, morálisan kompakt, esküvő, gyerekek, aztán addig vered a nőt, ameddig mozog, elvégre szülni már úgysem tud többet. Ez az üzenet. Vége a buzulásnak!

A fiatalok magasról tettek a rendezvényekre (minden megyeszékhelyen egy-egy), vagy el sem mentek, vagy elmentek és kifejezték véleményüket a kormányzati csajoztatási, pasiztatási kezdeményezésről. Röhejesnek és álszentnek találják. De nem akarok mögéjük bújni a véleményemmel: röhejesnek és álszentnek találom én is, akárcsak az Összetartozás Dalát, amit valami dilettáns csapott össze a gyors és könnyű pénz reményében. Ez nem zárja ki, hogy komolyan is gondolta, de ettől nem lesz jobb. Az elképzelés szerint ugyanis a Trianon Emléknapon majd mindannyian együtt dalolunk egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol. Ettől leszünk magyarok. Ettől tartozunk majd össze, de nagyon.

Kétségbeejtő lenne (de nem kizárt), hogy az összmagyarságot a rossz ízlés, az igénytelenség, a szellemi leárnyékoltság, a szolgalélek, a képmutató ostobaság és a dilettantizmushoz való olthatatlan vonzalom forrasztja egybe, de ez esetben én nem vagyok összmagyar. /pontosít/ A fércművek erodálják a nemzetet, mert épeszű, könyvet rendeltetésszerűen használó magyarok megvetéssel elfordulnak, a felheccelt bunkók pedig számon kérik rajtuk, hogy miért is nem akarnak beletartozni a nagy magyar összenemzetbe, na miért?!, biztos azért, mert zsidók, melegek, kommunisták, gyurcsányisták, bajnaisták, liberálisok, pirézek vagy szingalézek, pedig csak rendelkeznek némi ízléssel, és nem nyalják be az olcsó pártpropagandát.

A kudarc után előállt Soltész államtitkár, és megnevezte a bűnösöket – mily’ meglepő! – Bajnai anarchistái tették tönkre a magyar nép kulturált szórakozását, természetesen politikai céllal, mert a bajnaisták direkt azt akarják, hogy ne szaporodjanak a magyarok. Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy, Fodor és a velük szövetséges Durex!

Mindez szimpla választási propaganda lenne, ha Soltész államtitkár tudna beszélni. De Soltész államtitkár nem tud, nem képes a tagolt beszédre, nem sikerül neki szavakból mondatokat képeznie, makog, mint egy előember és nem azért, mert a rátörő riporterek megzavarták, nem álmából felkeltve, hanem a saját kamerája előtt, tudatosan, direkt bele pacekba. Soltész államtitkár ugyanis azt hiszi, hogy ez a tagolt beszéd. Nemcsak műveletlen és egyszerű, mint a mohával benőtt féltégla, de még csak észre sem veszi.

Nincs jövő, ezek fognap szaporodni helyettünk.