A Polgári Szocializmus és a „Közjó” kritikája
  ( 2. rész a társadalom szerkezete, és a döntéshozatal)
Alcím: A Demosztokrácia és a Közjó a Polgári Szocializmus társadalom modellje.

Miután az első részben, kifejtettem az eszmei-ideológiai alapját a Polgári Szocializmusnak, nézzük meg hogyan is képzelik el egy Polgári Szocialista Állam elméleti működését napjainkban. Mindenek előtt nézzük meg, hogy mi is az a „Közjó”
A Közjó fogalma:
A társadalmi közjó nem más, mint egy racionális cselekvési minták és társadalmi viszonyok által meghatározott olyan értékrend, amely a társadalom tagjai számára elfogadható egyenlőtlen viszonyok mellett képes az embernek, mint közösségi lénynek az érdekeit szolgálva a társadalom fejlődését (fennmaradását) biztosítani.
A társadalmi közjó, mint elméleti kategória tartalmát illetően az emberi társadalmak fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változó, viszont célját tekintve történelmileg változatlan értékrendként határozható meg, és ily módon felfogható a mindenkori társadalom ideális értékrendjeként, az adott társadalom kívánatos jövőképeként is.
A társadalmi közjónak az egyén által közvetlenül is jól érzékelhető két eleme a társadalmi béke és a társadalmi jólét. A társadalmi közjónak mára a legmeghatározóbb részévé vált harmadik alkotó eleme a társadalom és a természeti folyamatok harmóniája.

Ebből tehát megtudhatjuk, hogy ha a „Közjót” elérjük akkor egy ideális társadalomban élünk ahol a társadalmi béke, társadalmi jólét, és a társadalom és természet harmóniája uralkodik, a mindenki által elfogadott egyenlőtlen viszonyok között úgy, hogy ez biztosítja a társadalom fejlődését is.
(most nem kívánom, az ellentmondásokat kivesézni, majd a végén amikor már mindent átnéztünk.)
Ennek a társadalmi rendnek, amely ugye ideális állapotú ( a Közjó megteremtésével elértük)
Az állam működésének alapja a demosztokrácia.
A demosztokrácia fogalma:
A politika, mint döntési folyamat különböző szegmenseibe megválasztott hiteles személyek nem előre megmondják, hanem egy folyamat eredményeként, a mindenkori külső körülmények és belső feltételek ismeretében pártatlanul eldöntik azt, hogy mik azok a „racionális cselekvési minták és társadalmi viszonyok, amelyek a társadalom tagjai számára elfogadható egyenlőtlen viszonyok mellett képes az embernek, mint közösségi lénynek az érdekeit szolgálva a társadalom fejlődését (fennmaradását) biztosítani.”

Ez is világos, ugye vannak az arra hívatott személyek, akik figyelembe veszik ennek az ideális társadalomnak a „racionális cselekvési mintáit” ezt a külső és belső körülményeket ismeretében döntenek erről a „racionális cselekvési mintákról”

De hogyan is működik ez az egész? Kik ezek az arra hívatott személyek? Hogyan történik a kíválasztásuk?
Nagyon egyszerűen, hasonlatosan, mint az ókori görög, római, kelta, német Nemzetiségi Demokráciákban, csak kissé modernebb formában. Vannak képviselők
Képviselő:
A hiteles politikai döntéshozók a demokratikus közösségek vezető személyiségei közül kerülhetnek ki a pozitív kiválasztás szempontjai figyelembe véve, a területi elv alapján a következők szerint:

Egy meghatározott terület - a választókörzet - demokratikus közösségeinek vezetői maguk közül "jelölik ki" azokat a személyeket, akik az alábbi kérdésre válaszolva számukra leginkább megfelelőek. 
"Ki az a személy a választókörzet demokratikus közösségeinek vezetői közül, aki - rajtam kívül - az általam képviselt közösség érdekeinek is megfelelve a politikai döntés szintjén, a demokratikus közösségek rendszerének kiteljesedését szolgálva a legpártatlanabb döntésre, a közjót leginkább megtestesítő racionális alternatíva kiválasztására alkalmas?".
Lényeges szempont az önjelölés lehetőségének kizárása. 
Ebben a formában, egy részleteiben kidolgozandó többlépcsős jelölés eredményeként elérhető, hogy a nyílt kapcsolati hálóként megjelenő lokális hierarchia csúcsára - bár közvetett módon - az érintett demokratikus közösségek tagjai által egységesen elfogadható személy kerüljön. 
Az érintett demokratikus közösségek tagjai alatt az adott körzet választópolgárainak összességét kell értenünk.
Az így kiválasztott - megválasztott - személy, illetve személyek lesznek az országos politikai döntéshozó testületnek, a parlamentnek a tagjai, akik saját soraikból választják ki - illetve meg - a legfőbb közjogi méltóság tisztét betöltő köztársasági elnököt. 

Nos idáig eljutottunk, van már parlamentünk, van legfőbb Közjogi Méltóságunk, de még nincs kormány és Miniszterelnök,meg Miniszterek.
A Kormány:
Itt lényegi kérdésként az vetődik fel, hogy a "leközvetítést" végző állami intézmények mely személyek irányításával működjenek. 
Magyarul: kik legyenek a végrehajtó hatalom csúcsain, kik legyenek a miniszterek, és ki legyen a miniszterelnök. 
Hitelesek azok a személyek lehetnek, akiket - a döntéshozók kiválasztásához hasonlóan, csak az ágazati elvet követve - a szakmai szervezetek és tudományos műhelyek közösségei a pozitív értékek alapján kialakított hierarchikus rendszer csúcsaira emelnek, és az adott feladat ellátására legalkalmasabbnak találnak. 
Az így kiválasztott személyeket miniszterekké - a Tudományos Akadémia elnökének javaslatára - a köztársaság elnöke nevezi ki. 
A miniszterek maguk közül választanak miniszterelnököt, akit szintén a Tudományos Akadémia elnöke javasolhat a köztársasági elnöknek kinevezésre.

Azaz, ha jól gondolom, van egy ideális társadalmunk,amiben demosztokráciát működtetünk, egy közvetlenül választott parlament segítségével, illetve az általuk megválasztott Legfőbb Közjogi Méltósággal, valamint a Tudományos Akadémia által kiválasztott, a területet legjobban ismerő és legjobban átlátó emberekkel, akik a Miniszterek, és a Miniszterelnök.
Ezek a specialisták pedig a következők:
Erre a leghivatottabbak a különböző tudományágak autentikus szervezetei, és azok személyiségei lehetnek, jelesül a Tudományos Akadémia és az általa integrált és koordinált intézetek, tudományos kutató műhelyek, valamint szakmai közösségek. 
A tudományterület tényleges autonómiájának biztosítása mellett talán ezen közösségekben várható leggyorsabban a közjót valóban szolgáló belső hierarchikus viszonyok kialakulása. Ennek mikéntjére az érintettek egészen biztosan megtalálják a legjobb megoldást. 
A valóság feltárásában fontos feladat hárul a részérdekeket megjelenítő, alulról építkező érdekképviseleti szervezetekre. 
Ezek a szervezetek és vezető képviselőik csak az államhatalomtól függetlenítve, egy célirányos és átlátható belső hierarchia mellett válhatnak hitelessé, majd azt követően a társadalmi közjó meghatározásának és megvalósításának nélkülözhetetlen részeseivé.
A Tudományos Akadémia által összefogottan, a tudományos intézetek, kutató műhelyek és szakmai szervezetek részvételével lehet hiteles és eredményes.

Nos miután így felépítettük az államot( többé, kevésbé) nézzük meg hogy a működés hogyan is fog elindulni, azaz a gépezetet hogyan üzemeltessük.

A problémafelvetés 
Az érdekképviseletek autentikus személyiségei, valamint a tudományos szakmai közösségek képviselői által válik hiteltérdemlővé. 

A feladatok rangsorolása 
Az alternatívák kidolgozóinak javaslatait figyelembe véve a rangsorolást a politikai döntéshozóknak kell elvégezni.

Ellenőrzés és visszacsatolás 
Mint ahogy a politikai döntések folyamatát, úgy az állam működését is a rendszer lényegét jelentő átláthatóság kell, hogy jellemezze. 
Az ellenőrzés legfontosabb eszköze tehát a nyilvánosság. 
Intézményesített formában az "államgépezet" ellenőrzése a hatalmon, magán a domináns szerveződésen kívül kerülve - mint a valóság megismerésének eszköze - az érdekképviseletek és a tudományos szakmai szervezetek "hatáskörévé" válik.
Az állami intézmények működésének hatása az érintett egyének szintjéről kiindulva az érdekképviseleti szervezeteken, szakmai és tudományos közösségeken keresztül a döntés-előkészítők és döntéshozók felé hatékony és folyamatos visszacsatolást nyerhet.
Az ellenőrzés intézményesített formáinak, és a visszacsatolás konkrét technikai lebonyolításának a mikéntjéről a döntés-előkészítők javaslatainak figyelembe vételével a parlament határozna.

A korrekciók megtétele 
A korrekciók a visszacsatolások figyelembevételével újabb és újabb döntések meghozatalát, majd azok leközvetítését jelenti az előzőekben meghatározott személyek közreműködésével.

A rendszer néhány sajátossága  

1.- A felvázolt politikai struktúrában a legméltóbb személyek "kompetenciája" a döntés, a leghivatottabbaké a valóság feltárása, a legkreatívabbaké a részérdekeket kiegyensúlyozottan ötvöző racionális alternatívák kidolgozása, és a leghozzáértőbbeké az állami intézmények irányítása. 

2.-A legmélyrehatóbb társadalmi változtatásokat is - ha tetszik az elkerülhetetlenné vált korrekciókat is - mentessé teheti a nagyobb társadalmi megrázkódtatásoktól a politikai folyamatokban résztvevők hitelessége és a struktúra által biztosított pártatlansága. 

3. A többpárti demokráciák kialakult gyakorlatával szemben itt nem részleteiben meghatározott prekoncepciók megvalósításáról van szó, hanem a közjót leginkább szolgáló törvényhozó és végrehajtó hatalom folyamatosságának biztosítása és célirányos működtetése a szándék. 

4.- Ebben a struktúrában a feladatok és hatáskörök (a hatalmi ágak) egymástól jól elkülönítettek, a döntéshozó dönt, és nem részérdekeket képvisel, és a politikai folyamatok különböző szegmenseiben minden felhatalmazást nyert személy azon a területen teszi a dolgát, ahol azt a társadalom egésze számára hitelt érdemlően teheti.

5.- Az új politikai struktúra a politikai folyamatok - múltbeli tevékenységük által hitelessé vált - szereplőit, a közjót megvalósítani akaró társadalomnak, a közjónak alárendelten ténylegesen az állam fölé, illetve azon kívülre helyezi, ezáltal első lépcsőben megszüntethetővé teszi, a későbbiekben pedig kizárja a társadalom legfőbb hatalmi centrumának öntörvényű, részérdekeket kiszolgáló irracionális működését.

6.- A rendszer a tudás autentikus képviselőit megkerülhetetlen résztvevőkként beemeli a politikai döntés folyamataiba, amivel helyreállítja, illetve megteremti az állam működése és a társadalmi folyamatok fölötti racionalitás kontrollt.

7.- Az új struktúra a tudományos szféra autonómiájának, és kiemelt feladatai teljesítéséhez szükséges feltételek központi forrásokból történő megteremtésével egy időben megszünteti azt a karantént, amelybe a korábbi hatalmi struktúrák kivétel nélkül bekényszerítették a valóság megismerését és megismertetését élethivatásának tekintő egyént, s vele a józan észt.

8.- A képviseleti demokrácia ezen új formájánál - amit nevezhetünk demokratikus közösségeken nyugvó képviseleti demokráciának - is szükség van a négyévenkénti választásokra. 
A választások célja itt nem az irányváltás - hiszen a közjó megvalósításának célja nem változik -, hanem az, hogy a demokratikus közösségek által időközben "kitermelt", és alkalmasnak talált új személyek "csúcsra juttatásával" biztosítsuk a hatalmi hierarchia rugalmasságát, s ezen keresztül a közjót szolgáló politikai munka minőségének folyamatos javítását.

Nos miután, sikerült felvázolni a Polgári Szocializmus társadalomelméleti felépítését, valamint a demosztokrácia megteremtésének szükségességét, és az Állam működésének személyi és működési mechanizmusának feltételrendszerét, fordítsunk néhány gondolatot arra is, hogy megpróbáljuk a helyére tenni a rendszer ezen oldalát is.
Jól látható, hogy mint az első részben említettem, a polgári Szocialistákat nem érdekli az alapvető ellentétek fennállása, ezen nagyvonalúan átlépnek. Nem foglalkoznak a társadalomban bekövetkező folyamatokkal,ettől is eltekintenek. ( 3.részben foglalkozni fogok a relatív értéktöbblet megnövekedésével, ami visszahat majd az elszegényedésre, illetve a „Közjó adományainak” amortizációjára”)
Nem zavarja Őket néhány dolog. Lássuk folyamatában, a kérdéseket.
A Közjó, mint az adott társadalomban egy idealizált valami jelentkezik, és azt mondja
„A társadalmi közjó, mint elméleti kategória tartalmát illetően az emberi társadalmak fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változó, viszont célját tekintve történelmileg változatlan értékrendként határozható meg, és ily módon felfogható a mindenkori társadalom ideális értékrendjeként, az adott társadalom kívánatos jövőképeként is.”
Ha egy társadalomban elértem az ideális értékrendeket, akkor a társadalomban lévő személyiségek ideális állapotban vannak, azáltal maga a társadalom is ideális-
Egy ideális társadalomban leáll a fejlődés,mert az ideálisnál, még ideálisabbat nem lehet „fejleszteni” –nincs is értelme. Tehát ebben a tekintetben a „Közjó” a társadalmi fejlődés ideális változata, egyben a társadalmi fejlődés végét is jelenti, így magának a társadalomnak a végét is elhozza.
Másodszor: Mi szüksége van egy ideális társadalomnak államra, ha van rá szüksége akkor nem ideális, ha meg ideális akkor nincs rá szükség.
Ugyan is az állam nem más, mint a társadalomban, meglévő ellentmondások kiküszöbölésére irányuló harc színtere, magának a társadalomnak a megóvása végett- ezért aztán az állam felülemelkedik a társadalmon, hogy ennek a harcnak a megvívásához teret engedjen --- ha ez a harc megszűnik, mert mindenki elfogadott egyenlőségek között él, akkor nincs erre a színtérre szükség.
És mivel, célja a Polgári Szocialistáknak a pártok felszámolása,és ennek a harcnak a beszüntetése így értelmét veszti az állam is.
A demosztokráciához néhány gondolat.
Maga az elnevezés a görög Demos( nép, vagy legkisebb közigazgatási egység) és a szintén görög Arisztokrácia ( legjobb, legkiemelkedőbb) összevonásával alakítható ki.
Nos ebben a demosztokráciában az arra hívatott személyek alakítanának ki valamiféle racionális cselekvési mintát, egy nem létező államban, amely ideális viszonyok között egzisztál. Milyen racionalitásról lehet szó, egy ideában és egy nem létező államban-
Aztán a működtetők kérdése. A képviselő választás, ugye a körzet, vagy választókerület vezetőjének ajánlására történhet.
Igen de itt, már van néhány gond. Először is a társadalmat emberek alkotják,mind, mind különálló személyiség, a csak rá jellemző személyiségjegyekkel, illetve ezen jegyek működtető szükségszerűségével.(pl. hatalom vágy milyen erős azaz a működtető szükségszerűség mennyire nagy, vagy az ezzel kapcsolatos agresszivitás)
Ezek a személyiségjegyeket nem lehet elfojtani, nem lehet megváltoztatni, a működési szükségszerűséget lehet korrigálni valamilyen formában. Ebből következően, az adott közösség vezetőjének ajánlása nem objektív, és nem is biztos, hogy a legjobb.
Csak egy példa – egy autokratikus vezető, azonnal kialakítja maga köré a klikkjeit,
És a jelöltje is az Ő érdekeit képviseli és nem a köz érdekeit.
Ugyan ez egy „megengedő” típusú vezető esetében, a befolyásolhatóság miatt fennáll.
Tehát már nem garantálható a legkiválóbb képviselővé választása sem. Nem beszélve arról, hogy a klikkesedés magasabb szinten szintén megtörténik --- ebből következően, máris összedől a Polgári Szocializmus „Közjó” elmélete.
Viszont ha ezt még meg is ússza, akkor is a tudós társaság problémája még mindig adott-
Köztudott, hogy a Tudományos Akadémia szigorú tekintélyelvű felépítésű. Nem összeegyeztethető valamiféle demosztokratikus felfogással. Azaz, mindig ugyanazok a nagytekintélyű tudományos fokozattal rendelkező tudósok lesznek a döntés előkészítők,és egyáltalán nem biztosított, hogy Ők is értenek a legjobban hozzá. (Nem biztos, hogy egy Jó közgazdász, az jó bankmenedzser is egyben)
Nem beszélve arról az apróságról( ha minden ideális is) akkor is a legjobb koponyákat kivesszük a tudomány világából és Minisztert csinálunk belőle, azaz meggátoljuk a tudományos munkájában, ellehetetlenítjük és a tudományágban lemaradásra ítéljük ezzel.
Az érdekképviselettel nem kívánok különösebben foglalkozni, mert az eszmei-ideológiai résznél megfogalmazottaknál úgy sem tudnám jobban kifejezni a problémát.
Ami a működést illeti. Nem beszélnek a hatalmi ágak szétválasztásáról illetve a hatalmi ágak kontrolálásának lehetőségéről. A parlament feladatai között nem említik a Kormány beszámoltatásának lehetőségét. És a kontrollját sem adják a parlamentnek.
Tételezzük fel, hogy van állam --- a döntési mechanizmusban az érdekképviseletek függetlenednek az államtól. Ez egy érdekes dolog, mert az állam is független a társadalomtól, ezek pedig az államtól is függetlenek, így a társadalomtól is – akkor mitől is válnának hitelessé,inkább egy diktatórikus eszközrendszer részei lehetnének csak.( megspékelve a szigorú hierarchikus Tudományos Akadémiával – egy Tudóstársaság által irányított diktatúrájává fajulhat az egész.)
A visszacsatolás és a kontroll kérdése:Mivel ezt a függetlenített érdekképviseletek,és a tudományos műhelyek szakemberei végzik, ennek formáiról az amúgy sem valami vérmes parlament határozna –tehát akár be is betonozza a hatalmát az adott tudóstársaság.
Egyrészről a Tudományos Akadémia úgyis Őket választja meg újra és újra. ( A szigorú hierarchia nem engedi a „vérfrissítést” és kihalásos alapon lehet csak bekerülni a hatalom csúcsát jelentő kormányba)
Másrészről a mindenkitől független érdekképviseletek azon nyomban lepaktálnak ezekkel a Tudósokkal és máris kész egy jó kis diktatúra.
A rendszer sajátosságaival azért nem kívánok foglakozni,mert az eszenciája az előzőeknek,
és nincs értelme ismételgetni a értékelésem szempontjait.
Így aztán látható, hogy a Polgári Szocialisták valóban nem foglalkoznak a meglévő ellentétekkel, azon átlépnek és egy társadalmi kiegyezést feltételeznek. Ebben a kiegyezésben nincs szükség a pártokra és az érdekképviseletek mindent elintéznek, viszont a feladatuk nem az ellentétek feltárása és arra a figyelem ráirányítása, illetve a megszüntetés eszközeinek kidolgozása, végrehajtása, hanem valamiféle állami irányító és kontroláló szerepvállalás.
Pusztán azon az alapon, hogy a társadalomba lévő osztályok úgy is megegyeznek.
De megegyezhet-e a munkás a tőkéssel. Nem lesz-e kizsákmányolás, Nem kell-e a kizsákmányolás ellen harcolni. Beteljesedik-e az „Amerikai álom” és mindenki tőkés lesz, és nem lesznek munkások. Ezeket fogom megvizsgálni a harmadik részben.
Két aspektusból. Az egyik a relatív értéktöbblet növekedés, visszahatása a „Közjó” adományainak amortizációjára és az elfogadott egyenlőtlenség felborulása.
A másik a gazdaságirányítási rendszer hatása a „Közjóra”, illetve az ebből adódó anomáliák-
Összefoglalásként pedig mit lehet tenni a „Közjóval”