"Utoljára a 2002-es választási, majd kormányprogramjában mutatta meg baloldaliságát" az MSZP, írja Medgyessy Péter volt kormányfő hétfőn, elismerve, hogy sokan éppen ezt a 100 napot vetik a baloldal szemére. A szerző arra kíván választ találni: van-e mire büszkének lenni a szocialistáknak?

Az egykori miniszterelnök az írásában megállapítja, hogy 2002-ben csupán az MDF volt, amelyik nem szavazta meg az említett 100 napos programot, akik pedig megszavazták, később e program megvalósításában látják mai gazdasági bajaink gyökereit. Medgyessy ide sorolja a teljes SZDSZ-t és egyes MSZP-s vezetőket. Egyedül a Fidesz nem viszonyul kritikusan az akkori szükséges "társadalmi igazságtételre".

A szerző ezután szégyenlős baloldaliakról ír, akik nem merik vállalni önmagukat, a modernizációra irányuló politikájukat, de figyelmeztet: "nem elég a sokszor tehetetlen és átgondolatlanság miatt eredménytelen reformdüh". Iménti szövegből nem nehéz kiolvasni Medgyessy utódjának címzett üzenetét. A cikk írója még hozzáteszi: "Így válik a reformdiktatúra jó szándéka ellenére modernizációellenessé".

Az exkormányfő ezt követően egy merész ugrással aktuálpolitikai fejtegetésbe kezd arról, hogy ha a szocialisták jobban szerették volna az ő életszínvonal-javító programját, jobban szerepeltek volna az idei választásokon, és nem kellene keseregniük a kétharmados kormánytöbbség miatt. A szerző szerint "az emberek ma nem tudják, hogy kit tiszteljenek a szocialistákban. Kik is ők?"

Medgyessy Péter a továbbiakban gazdasági alapon igyekszik meggyőzni olvasóit, hogy nem az ő 2002-es 100 napos programja, a közszférában dolgozók jövedelmének jelentős emelése minden későbbi bajok forrása. E szerint nőtt a fogyasztás és az állami bevételek, élénkült a piac, Magyarország 2006 végéig vonzó befektetési célpont volt.

Tavaly tavasszal Ön így nyilatkozott a sajtónak:

- Azt hiszem, hogy minden nagy felelősségű embernek, pláne, aki nagy felelősséget viselt már az ország sorsa iránt, egy dolga lehet csak: szurkoljon, hogy sikeres legyen a kormány, nincs más érdek. Ez nem jelenti azt, hogy az ember lemond a kritikai jogáról. Úgy hiszem nem jó dolog az, ha egy miniszterelnök túl hamar vonja vissza bizonyos kérdésekben a szavát. Ezt minden alkalommal el fogom mondani: a miniszterelnök előbb gondolkodik, aztán beszél. Biztos velem szemben is elmondták, ezzel nincsen semmi baj. Amikor az ember egy pozíción belül ül, akkor elköveti ezeket a hibákat.

- Mennyiben értett egyet Bajnai Gordon megszorító csomagjával, intézkedéseivel?

- Azzal alapvetően egyet lehetett érteni, amit Bajnai Gordon csinált. Azt gondolom, hogy erre a váltásra már korábban szükség lett volna, akkor kevesebb hitelvesztése lett volna az országnak. Mert az ország legnagyobb baja, az, hogy hallatlan mértékben elvesztette a bizalmat. Akárhova megyek, mindenütt azzal szembesítenek, hogy: "Ezt ígérték, annak idején, ez nem történt meg. Ezt mondták, ebből nem lett semmi." Szóval ez így nem működik, valóban. Én fenntartom a jogot magamnak, hogy elmondjam a véleményemet és azt végtelenül sajnálom, ha egy politikus, egy felelős állami vezető adott esetben nem azt nézi, hogy jobbító szándék nyilvánul meg vagy egy okos tanács hangzik el, hanem személyes sértésnek érzi, ha valaki esetleg kritizálja.

- Van-e olyan intézkedés, amit hiányolt a Bajnai programból, amire Ön szerint fontos lenne hangsúlyt fektetni?

- Továbbra is azt mondom, hogy a Bajnai-féle programnak a gyengéje a gazdasági növekedés serkentésének hiánya volt. Amit a kiadási oldalon meg lehet tenni, abban megfelelő módon lép, intézkedik. Lehet, hogy én pontosan nem ugyanezeket a lépéseket tettem volna meg. Nem biztos, hogy a nyugdíjasoknál ekkora vágást kellett volna csinálni, véleményem szerint.

- Miért? Milyen megoldást lát erre a helyzetre?

- Borzasztó egyszerű a magyarázat, hogy miért. Vannak olyan társadalmi rétegek, akiknek bármilyen fájdalmas is a megszorító lépés, de képesek reagálni rá, ki tudják valahogy védeni. Egy fiatalember azt mondja: jó akkor dolgozom egy kicsit többet, keresek több munkalehetőséget, élek egy kicsit szerényebben, összehúzom magamat és tanulok egy másik szakmát. Egy öregember nem tud mit csinálni, nincs védekezőképessége, a normál emberi immunrendszere nemcsak orvosilag, hanem társadalmi értelemben sem működőképes, vagy csak korlátozottan. Ezért nem helyes dolog ezekben a lépésekben visszamenni. De azt mondom, ha már ezt az utat választották, akkor egyet lehet tenni: keressük meg azt, hogyha jobban megy egy kicsit az országnak, akkor milyen módon juthat ebből vissza valami. Nem 13. havi nyugdíjban, mert mi is az valójában? Gyakorlatilag nyolc százalékos nyugdíjemelés volt. Ezt be kellett volna építeni a nyugdíjba, nem nyolc százalékot, hanem négyet. Tehát vannak olyan dolgok, amelyekben talán lehetett volna jobb megoldást is választani. Azzal viszont, hogy szükség van a kiadások szűkítésére, abszolút egyetértek.

Az, hogy a bevételek növelése érdekében történnek bizonyos adólépések, elfogadom. De az, hogy a gazdasági növekedés serkentésére nem látok igazán megbízható lépéseket, ebben azt hiszem, hogy gyenge a program és ezen komolyan kellett volna lépni. Mit lehet itt csinálni, hogy lehet ehhez forrásokat találni és aztán ezen továbblépni.

- Ha nem politikával foglalkozik, mivel tölti a szabadidejét?

- Úszom rendszeresen, ennyi sportot megengedek magamnak és ez szükséges is. Emellett sokat járok, sétálok. Külföldre is rendszeresen utazom: ez nem hobbi, hanem inkább a nemzetközi meghívásoknak teszek eleget. Kaptam egy meghívást Kínába, most ott töltöttem néhány napot: eljutottam vidékre, ahova miniszterelnökként nem juthattam el. Tehát Kínának nemcsak azt a fényes részét tudtam megismerni, amit korábban is láttam, hanem a mély szegénységet is. Van egy algériai meghívásom is és most tárgyaltam egy vietnámi delegációval. Ezeket a nemzetközi kötelezettségeimet mindig felhasználom arra, hogy elmondjam: higgyék el, ez az ország nem olyan, mint amilyennek látszik, ez sokkal jobb, az emberek sokkal normálisabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint amilyen képet fest róluk a politikai elit. Hogy itt tele voltunk Nobel-díjasokkal, Magyarországnak az ügyét, nem pár hónapban, hanem évszázadokban kell mérni. Hogy nyugodtan lehet ilyen szempontból Magyarország felé bizalommal fordulni, akár vállalkozókról, akár befektetőkről, akár kultúráról, egyetemi cserékről és egyebekről legyen szó. Tehát, ha úgy tetszik ez egy kicsit a passzióm is. Függetlenül attól, hogy utazó nagykövet, illetve miniszterelnök vagyok, vagy sem, próbálom az ország jó hírét kelteni, próbálok emberekkel találkozni, tanulmányok elkészítésében veszek részt. Ezeknek egy része persze segíti a megélhetésemet is, de a javarésze nem. Amiért nem kapok pénzt, hanem egyszerűen azért csinálom, mert élvezem, örülök neki és ezzel valami jót teszek.

- Nyáron is elutazik valahová pihenni?

- Szeretem a Balatont, van lent házam is, itt töltjük majd az időt a feleségemmel. Valószínűleg azért majd időről időre feljövök Pestre, megnézem, hogy mi a teendő. Ez a fajta függetlenség ilyen szempontból nagyon jó, mert én határozom meg, hogy melyik az a két-három nap, amikor bemegyek az irodába és melyik az a három, amikor lemegyek a Balatonra.

- Immár többszörös nagypapa, nemrég született meg legkisebb unokája. A valamivel kevesebb napi teendői mellett több ideje jut a családra is?

- Öt unokám van, egy teljes orgonasíp sor: a legnagyobb júniusban lesz 18 éves, a legkisebb pedig négy hónapos. Meg is oszlik az ember ilyenkor egy kicsikét, öt gyerekkel nem egyszerű foglalkozni. Amikor látom őket, borzasztóan örülök nekik. Eléggé elfoglalt vagyok ahhoz, hogy mondjuk, ne azzal töltsem az időmet, hogy a játszótérre kimegyek az unokával. De a nagyobbakkal már jobban lehet beszélgetni, társalogni.

A volt miniszterelnök a záró sorokban megnyugtatja olvasóit: "Magyarországon a következő 5-10 évben új tér nyílik a baloldal számára, mert a politikai inga 3-5 éven belül egész Európában elindul bal felé". Indoklásában a mérhetetlen gazdagság és a kisemmizettség ellentmondásának tarthatatlanságát, az emberek közötti szolidaritás igényének megnövekedését említi a Népszavában.