Politikusaink 1996 májusa óta 133 milliárd  forintot loptak el Magyarországtól.

Ez az összeg a 2009. évi költségvetés teljes évi kiadásának másfél százaléka.

Percenként  közel húsz ezer forint tűnik el a köztisztviselői hanyagság vagy hűtlen kezelés miatt.

Ezt az összeget illetve az országnak köztisztviselők által okozott kárt hivatott csökkenteni az alábbi köztisztviselői etikai kódex

A kódex célja, hogy a munkáltatók és köztisztviselők konszenzusán alapuló megállapodás határozza meg azokat az irányelveket, alkalmazásmódokat és eljárási szabályokat, amelyek a társadalom közmegbecsülését élvező demokratikus közigazgatás kialakítását és fenntartását segítik elő; továbbá kifejezzék azokat az erényeket és belső értékeket, amelyek egyrészt előmozdítják egy követendő köztisztviselői eszménykép megrajzolását, másrészt támogatják a köztisztviselői kar arculatformálását; mindemellett fejezzék ki a közérdek, a kormányzat és a kollégák iránti elkötelezettséget, s kötelező érvényűek legyenek mindazok számára, akik a kódexhez csatlakoznak.

1. §

A magyar köztisztviselői kar mindennapi hivatali cselekvéseit meghatározó alapértéknek tekinti:

- a közérdek szolgálatát

- a törvényességet

- a közügyek pártpolitika-semleges intézését

- a magas fokú szakmai felkészültséget

- a pártatlanságot

- az igazságosság és méltányosság érvényesítését

- a humánumot

- az állampolgárok megelégedettségének kiérdemlését

- az egyéni felelősségvállalást

- az eredményességet.

2. §

A köztisztviselő magánéletében is kerüli az olyan magatartást, amely kedvezőtlenül befolyásolhatja a társadalomban a köztisztviselői karról kialakult képet, illetve amely megingathatja a pártatlan, törvényes, szakszerű közigazgatásba vetett közbizalmat.

3. §

A szakmai színvonal kiemelt kezelése érdekében kívánatosnak tartjuk, hogy a szakmaiság követelménye még rendkívüli esetekben is a lehető legkisebb mértékben sérüljön, s ha nem kerülhető el, indokolt mielőbb orvosolni.

Ezért mindazokban az esetekben, amikor jogszabály szakmai felkészültség vagy szakmai gyakorlat szempontjából mérlegelési jogkörben kedvezmény alkalmazását teszi lehetővé a munkáltatónak, ezzel a kivételes lehetőséggel csak legvégső esetben éljen, azt követően, hogy előzőleg minden tőle telhetőt megtett a jogszabályban meghatározott követelmény érvényesítéséért. A munkáltató ügyeljen arra, hogy a kedvezmény alkalmazása minél kevésbé befolyásolja hátrányosan a szervezet szakmai működésének színvonalát. A munkáltató - lehetőségeihez képest - mindent kövessen el annak érdekében, hogy a kedvezményezett köztisztviselő mielőbb elérje a jogszabályban meghatározott, kívánatos szakmai szintet.

4. §

A társadalom közmegbecsülésének záloga a bizalom a köztisztviselői kar iránt. A közigazgatás pártatlanságának, semleges, részrehajlás nélküli működésének megőrzése és a közbizalom megerősítése érdekében kerülni kell minden olyan helyzetet, amely alkalmat adhat rá, hogy - országosan vagy a szűkebb társadalmi környezetben - gyanú ébredjen, hogy ezeket az értékeket megsértették.

Ezért az együttalkalmazási tilalom alóli felmentéssel valóban csak különösen indokolt esetben és csak akkor éljen a munkáltató, ha a felmentés hiányában a szervezet működése másképp nem biztosítható, s a hozzátartozó együttalkalmazása nem veszélyezteti a közigazgatási szerv pártatlan, részrehajlás nélküli működésébe, a köztisztviselői tisztességbe vetett pozitív közmegítélést.

5. §

A hatékony és demokratikus kiválasztás megkívánja, hogy a közigazgatási szervek minél szélesebb körben alkalmazzák a pályázati eljárást.

Ezért a pályázati kiírásban kerülni kell az olyan erősen leszűkítő feltételek támasztását - hacsak a munkakör speciális jellegéből ez nem következik - amelyek részletezettsége miatt - a pályázat céljaival szemben - nagy valószínűséggel a választás lehetősége eleve meghiúsul.

Az információhiányból keletkező alaptalan gyanúsítás, szóbeszéd megelőzése céljából, ha több pályázó is megfelel a kiírt feltételeknek, akkor a demokratikus működés, az átláthatóság és tisztesség megkívánja, hogy a munkáltató indokolt döntést hozzon, s indokairól mindazokat tájékoztassa írásban, akiket nem választott.

A lehetőségekhez képest arra kell törekedni, hogy a kiválasztásról hozott döntés kapjon minél szélesebb körű nyilvánosságot.

6. §

Abból kiindulva, hogy a professzionális közigazgatási karrier-jellegű közszolgálatban élethosszig tartó kinevezéssel rendelkező köztisztviselők biztosítják a közigazgatás folyamatos működését, a határozott idejű alkalmazással csak célhoz kötötten és kivételesen indokolt élni.

Ezért a köztisztviselővel szemben tisztességtelen, gyakori előfordulása esetén pedig a közigazgatás kiegyensúlyozott működését is veszélyezteti, ha a munkáltató, visszaélve a határozott idejű alkalmazás jogi lehetőségével, sorozatosan hosszabbítgatja a kinevezést.

A munkáltató személyzeti tevékenységét minősíti, s kiválasztási gyakorlatának elégtelenségét támaszthatja alá az, ha a próbaidő alkalmazása általános gyakorlattá válik a közigazgatási szervnél. Ezért ezzel a lehetőséggel csak kivételesen, olyan esetekben éljen a munkáltató, amikor a jelölt megfelel ugyan az alkalmazási feltételeknek, emberi-etikai-szakmai alkalmasságával kapcsolatban viszont kétségek merülhetnek fel.

7. §

A köztisztviselővel szembeni tisztességes bánásmód megköveteli, hogy a munkáltató burkoltan se éljen vissza mérlegelési jogkörével.

Ezért a köztisztviselő végleges áthelyezéséhez csak abban az esetben tagadja meg a két hónapnál hamarabbi hozzájárulást, ha a jogviszony fenntartására azért van szükség, mert ennél rövidebb idő alatt nem tudja megoldani az álláshely megüresedéséből adódó munkaszervezési gondokat, s emiatt a szervezet működőképessége veszélyeztetett volna. A munkáltató tisztessége szempontjából fontos a mérlegelési joggal való visszaélésnek még a gyanúját is kerülni. Ezért a hozzájárulás megtagadásának indokait írásban kell a köztisztviselő tudomására hozni.

8. §

Annak érdekében, hogy kialakuljon és megerősödhessen a köztisztviselőkben a közigazgatási karhoz tartozás tudata, s ez a kötődés tartós legyen, az államnak, mint "kenyéradónak" kötelessége a kar szervezettségét olymódon biztosítani, hogy ez járuljon hozzá a köztisztviselői önbecsülés megerősödéséhez.

Ezért függetlenül attól, hogy a közigazgatási szervezetrendszeren belül melyik szakágazatban tevékenykedik egy-egy köztisztviselő, munkáltatójától elvárható, hogy ne csupán az adott szervezet munkavállalójának, hanem az egész köztisztviselői kar részének tekintse őt, s e szemléletmód érvényesítésével hozza meg vele kapcsolatos intézkedéseit. Ennek fontossága különösen hangsúlyozandó a szervezeti okok miatti felmentés eseteiben.

A szervezet-átalakítási döntések során mindig arra kell törekedni, hogy az lehetőség szerint ne járjon köztisztviselők felmentésével: ha ez nem kerülhető el, igyekezzék a munkáltató a szervezetében feleslegessé vált köztisztviselőket a közigazgatáson belül megtartani (pl. a tartalékállomány intézménye révén), s csak legvégső esetben kerüljön sor olyan felmentésre, amelynek eredményeként a köztisztviselő kikerül a közigazgatási szervezetrendszerből.

9. §

Az állampolgárok mint adófizető polgárok elismerésének kiérdemlése megköveteli, hogy a közigazgatás a lehető legkisebb anyagi ráfordítással a lehető legeredményesebben teljesítse küldetését, s ennek érdekében a hagyományosnak mondott értékekkel összeegyeztetve helyezze előtérbe a társadalmi, gazdasági környezet változásaihoz gyorsan alkalmazkodó szervezetalakítási és -működtetési módszereket is, nem hagyva azonban figyelmen kívül, hogy a szervezetkorszerűsítés kapcsán emberi sorsokat érintő döntések is születhetnek.

Ezért a humánus bánásmódot akkor is meg kell követelni, ha a köztisztviselő elbocsátása a közszolgálatból - a közigazgatás eredményességének javítása miatt - mindenképpen elkerülhetetlen. A humánus eljárásba feltétlenül beletartozik, hogy a munkáltató a köztisztviselőt felmentési szándékáról olyan időpontban tájékoztassa, hogy az - életkorára, családi körülményeire, szakmai felkészültségére és gyakorlatára is figyelemmel - még időben felkészülhessen az elbocsátásra. Ez azonban nem hátráltathatja a halaszthatatlan intézkedések meghozatalát. A törvényi rendelkezéseken alapuló együttműködési kötelezettségből is folyik, hogy a munkáltató - lehetőségeihez képest - elősegíti a felmentett köztisztviselő munkahely-keresését.

10. §

A kiegyensúlyozott, pártatlanul, s magas színvonalon működő közigazgatás a köztisztviselőtől megköveteli: cserébe azért, hogy életre szóló hivatást gyakorolhat, - amelynek biztosítékai a tisztességes megélhetést nyújtó előmenetel kiszámíthatósága, tervezhetősége, s a foglalkoztatás stabilitása - szakértelmének, s képességeinek teljes odaadásával, s legjobb szakmai tudása szerint lássa el feladatát.

Ezért - a vezetők kivételével - munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt csak azzal a feltétellel letesítsen, ha az nem méltatlan hivatásához, nem veszélyezteti szakmai függetlenségét, nem hátráltatja munkájának eredményes végzését - különös tekintettel a túlmunkavégzés lehetőségére, a rendelkezésre állás kötelezettségére, valamint a többletmunkával szükségszerűen együtt járó fáradtságra - s az álláshalmozás nem vezet egészségének kizsákmányolásához.

A köztisztviselői hivatás gyakorlásának fontos részét képezi a szakmai önmegvalósítás, ezért bátorítandó, s támogatandó a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység végzése, mivel ezek is gazdagíthatják a köztisztviselői kar szellemi potenciálját, s ily módon hozzájárulhatnak a közigazgatás teljesítményének fokozásához.

11. §

A közigazgatás pártatlansága érdekében a köztisztviselőnek kerülnie kell minden olyan helyzetet, amely nemkivánatos összefonódáshoz vezethet, s a közvéleményben komoly kételyt ébreszthet az elfogulatlan, részrehajlás nélküli közigazgatással szemben.

Ezért munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszony létesítése esetén köteles minden olyan tényt, adatot a munkáltató tudomására hozni, amelyek ismerete nélkül nem gyakorolható körültekintően a törvényben meghatározott engedélyezési jogkör.

Semmi esetre sem lehet az engedélyt megadni, ha az egyéb és további jogviszony olyan tevékenységre irányul, amely méltatlan a köztisztviselő hivatalához, illetőleg hivatásához, vagy veszélyezteti pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét.

Továbbá - az országgyűlési, illetőleg az önkormányzati választásokon való részvételt kivéve - nem vállalhat olyan közszereplést, amely őt a helyi vagy országos politikai közélet szereplőjévé teszi. A párt rendezvényén köztisztviselői minőségében nem vehet részt, illetve nem tehet nyilatkozatot, ígéretet munkáltatójának nevében. A párt érdekeit a közéletben sem nyilatkozatával, sem egyéb magatartásával nem képviselheti.

A köztisztviselő bejelentési kötelezettséggel tartozik a munkáltatói jogkör gyakorlójának arról, hogy őt országgyűlési képviselő jelöltként a választási bizottság nyilvántartásba vette. A bejelentési kötelezettség határideje a nyilvántartásba vételt követő első munkanap.

Arra figyelemmel, hogy a köztisztviselő (vezető köztisztviselő) párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, illetve az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat, és a közügyeket pártpolitika semlegesen köteles intézni, országgyűlési, önkormányzati képviselőjelölti tevékenysége idejére

- indokolt, hogy éljen az 1990. évi LV. törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott lehetőséggel, amely szerint az országgyűlési képviselőjelöltet a munkáltató - kérésére - köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni, vagy évi rendes szabadságát - kérelmére - célszerű kiadni;

- amennyiben a fizetés nélküli szabadságot (rendes szabadságot) a jelölt nem venné igénybe, abban az esetben az országgyűlési, önkormányzati képviselői jelöltség ideje alatt:

= az államtitkár, a vezető megbízású köztisztviselő a munkáltatói jogát, a vezető megbízású köztisztviselő és a köztisztviselő az államigazgatási hatósági hatáskörhöz kapcsolódó kiadmányozási jogát ne gyakorolja;

= ugyancsak indokolt, hogy az államtitkár, a vezető megbízású köztisztviselő a hivatali szervezet életét jelentősen befolyásoló szervezeti átalakítást ne végezzen;

= indokolt továbbá, hogy kiadmányozási jogát, melynek következtében jelentősebb kihatású anyagi, illetve személyi kérdésekben dönt, az államtitkár, a vezető megbízású köztisztviselő ne gyakorolja.

Továbbá köteles a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselői, illetőleg felügyelőbizottsági tagsági felkérése esetén a társaság tevékenységére, működésére vonatkozó részletes információkat munkáltatója tudomására hozni, valamint minden olyan egyéb tényről és körülményről informálni, amely a mérlegelési jogkörben hozandó munkáltatói döntést befolyásolhatja.

A vezető tisztségviselői, illetőleg felügyelőbizottsági tagság mindenképpen összeférhetetlen a köztisztviselői jogviszonnyal, ha ez azzal a veszéllyel jár, hogy az érdekelt gazdasági társaság számára a felkérés elfogadása előnyösebb helyzetet eredményez másokkal szemben. Meg kell tagadni a tisztség elvállalását akkor is, ha az a köztisztviselő hivatalához méltatlan, vagy befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné.

12. §

A demokratizmus és a szervezethez kötődés erősítése, a színvonalas szakmai munka ösztönzése, a pozitív és negatív példák nevelő erejének érvényesítése egyaránt megkívánja, hogy nyilvánosságot kapjon az indokolással, illetve a méltatással együtt minden olyan vezetői döntés, amely a pályagyorsítással, címadományozással, jutalmazással, kitüntetéssel, rendkívüli díjazással, valamint a pályaúton való visszavetéssel függ össze.

13. §

A szakmai színvonal általános emelése nélkülözhetetlen a közigazgatás eredményeségéhez, valamint a társadalom közmegbecsülésének kiérdemléséhez.

Ezért a köztisztviselőnek a kötelező részvételen túl a továbbképzési lehetőségek során arra kell törekednie, hogy szakismereteit, tudását gyarapítsa, a továbbképzésre szánt időt aktívan kihasználja, s felkészüljön az ismeretek gyakorlati alkalmazására.

Továbbá a szervezetten biztosított továbbképzési lehetőségeken túl önképzéssel is gyarapítania kell szakmai ismereteit, jártasságát a gyorsabb és színvonalasabb ügyintézés érdekében.

Továbbá kívánatos, hogy ha szükségesnek látja kezdeményezze továbbképzésben való részvételét munkáltatójánál. Igénye azonban nem terjedhet túl a közigazgatási szerv teherbíró képességén. Elvárható az is, hogy a továbbképzésben való részvétele a kollegialitás keretein belül maradjon, s ne hárítson aránytalanul nagy többletterhet munkatársaira.

Továbbá törekedjék munkáltatójával együttműködve eldönteni, hogy milyen típusú és témájú továbbképzés szolgálja leginkább szakmai fejlődését.

Továbbá a közigazgatási szervtől megkívánható, hogy ne gátolja, hanem lehetőségéhez képest ösztönözze a köztisztviselők rendszeres és folyamatos továbbképzését.

14. §

A teljesítményközpontú közigazgatás tervszerű, átgondolt, s igazságos munkáltatói magatartást igényel, amelyhez a köztisztviselők teljesítményének folyamatos, objektív értékelésére van szükség. A köztisztviselő emberi és szakmai megbecsülése iránti igényéből is következik, hogy "énképének" formálásához munkájának rendszeres értékelése révén visszajelzéseket kapjon.

Ezért tartózdkodni kell attól, hogy a minősítés formális aktussá váljék, amely sem a szervezet, sem a köztisztviselő fejlesztéséhez nem nyújt segítséget. A minősítésben szereplő megállapításoknak olyan módon konkrétaknak kell lenniük, hogy az említett két szempontú fejlesztést elősegítsék, s számonkérhető legyen a megfogalmazott követelmény a következő minősítés során. Ennek érdekében indokolt elfogulatlan helyzetértékelésen alapuló célkitűzéseket meghatározni az elérésükhöz szükséges eszközök, lehetőségek, és az ehhez rendelt határidők kitűzésével.

A minősítési eljárás során lehetőséget kell adni a köztisztviselőnek az önértékelésre oly módon, hogy saját minősítését szervezete teljesítményének részeként fogalmazhassa meg, s meghatározhassa "önfejlődésének" támogatásához szükséges segítséggel kapcsolatos igényeit.

15. §

A szakszerű, pártatlan, igazságos és kultúrált ügyintézés minden köztisztviselő elemi kötelezettsége.

Ezért megkövetelhető minimum, hogy a köztisztviselő munkáját jól végezze, amelybe beletartozik a napi munkaidő maximális kihasználása, az eljárási szabályok és határidők megtartása, a kulturált magatartás az ügyfelekkel szemben, akár közvetlen kapcsolat során, akár telefonon, vagy írásban történik ez. Munkatársaival szemben legyen segítőkész, udvarias, együttműködő, s különösen a pályakezdők vagy kevésbé tapasztalt kollégák szakmai fejlődéséhez adjon meg minden személyes segítséget. Munkatársaival való kapcsolatát hassa át a másik nem iránti feltétlen tisztelet.

Továbbá külső megjelenésével, kultúrált öltözködésével erősítse munkahelye presztizsét, fejezze ki tiszteletét főnökei, munkatársai és az állampolgárok iránt. Fokozottan érvényes ez a követelmény, ha a köztisztviselő külső szerv, vagy a lakosság előtt munkáltatója képviseletében jelenik meg.

16. §

A pártatlan és részrehajlás nélkül működő közigazgatás megköveteli, hogy az állami és a szolgálati titok kezelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartásán túlmenően ne kerüljenek nyilvánosságra olyan információk, amelyek kiszolgáltatása a közigazgatási szervre, illetve a munkatársra nézve hátrányos következménnyel járna. Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a hivatali tevékenység során megismert adatok, tények felhasználása ne veszélyeztesse a köztisztviselői kar pártpolitikai semlegességébe vetett bizalmat. Ugyanakkor indokolt védeni a köztisztviselő véleménynyilvánítási szabadságát is, különösen, ha a közérdek iránti lojalitás erősebbnek mutatkozik a munkaadó által megkövetelt "csendben maradásnál".

Ezért a köztisztviselő az állami és szolgálati titok megtartásán túlmenően köteles megőrizni minden olyan adatot, tényt, információt, amelynek felhasználása veszélyeztetheti a kódexben meghatározott értékeket, így különösen a törvényességet, a közügyek pártpolitika-semleges intézését, a pártatlanságot, az igazságosságot, a méltányosságot és a humánumot. E kötelezettség kapcsán kiemelt jelentőségű, hogy a köztisztviselő jogosult nyíltan kifejezni elégedetlenségét egy általa erkölcsi értelemben rossznak, igazságtalannak ítélt eljárás vagy döntés kapcsán. Elsősorban azonban ezt a jogát a szervezeten belül gyakorolja.

17. §

A közigazgatás társadalmi közmegbecsülését döntően az fejezi ki, hogy milyenek a köztisztviselői kar megélhetési feltételei, és milyen kereseti viszony, illetve egyéb nem anyagi jellegű előny segítheti elő azt, hogy a köztisztviselő saját és családja boldogulását a közigazgatásban "befutható" életpályában lássa biztosítottnak. Csak olyan köztisztviselőktől várható el magas teljesítmény, etikus magatartás, akik - bízva a rendszeres és tisztességes, arányosan emelkedő, s a teljesítményt is tükröző havi díjazásban, a foglalkoztatás biztonságában - teljes munkaerejüket és tehetségüket állítják a köz szolgálatába anélkül, hogy kényszerítő anyagi körülmények miatt más kereső tevékenységet is kellene folytatniuk, illetve a távozás gondolatával foglalkozniuk.

Ezért a köztisztviselő illetményét a szakmai tapasztalat, s az érdem alapján az igazságosság követelményei szerint kell megállapítani oly módon, hogy az a biztonságon túlmenően a magasabb teljesítményre ösztönzést is megalapozza. A munkáltató diszkrécionális jogkörében csak abban az esetben térjen el az általános szabályok szerinti illetménytől, ha azt a köztisztviselő teljesítménye feltétlenül indokolja, s a nevelő hatás elérése szempontjából az kívánatos. Mindenképpen kerülni kell, hogy a köztisztviselők közötti differenciálás a díjazásban egymás rovására történjék, kifejezetten forrásteremtés céljából. Az itt megfogalmazott elvek szempontjából semmi esetre sem tehető különbség a köztisztviselők között aszerint, hogy a közigazgatás mely területén dolgoznak.

18. §

Az ember iránti tisztelet megköveteli, hogy a munkáltató ne csak intézkedése tárgyának tekintse a köztisztviselőt, hanem a döntések mögött lássa az embert is. Semmi sem indokolhatja az emberi méltóság megsértését, megalázó helyzetek teremtését.