Kit gyűlölök? Senkit. Mit gyűlölök? – arra könnyebben tudok magyarázatot adni. Ritkán szoktam válaszolni az írásaimra reagálók hozzászólásaira, most úgy gondolom, megteszem. A múlt hét hétfői Advent című álláspontomra a többi között így szólt az egyik vélemény: „Honnan van ez az elvakult gyűlölet? Meddig lehet fokozni?”

Semeddig. Tisztelt Hölgyem vagy Uram! Én senkit nem gyűlölök. Sem Gyurcsányt, sem Bajnait, sem Mesterházyt, sem nem a többi pártocska balliberális oldalát. Nem a személyeket nem szeretem, hanem az ideológiát, amit így vagy úgy képviselnek, aminek örökösei: a kommunizmust. Tudjuk, hogy ők nem kommunisták, szociális érzékenységük nulla – ami a baloldalnak sajátjának kellene lennie – sőt ők kapitalistábbak az igazi kapitalistáknál, vagyonszerzésük szenvtelen, ha kell, pénzért eladják a hazát, feláldozzák az otthont, a szülőföldet. Ők, a balliberálisok, az áldemokraták a kommunizmusnak azt a formációját képviselik, amely az önzésre és a családellenességre épül, hitük változó, mindenféle egyházat háttérbe szorítanának – különösen a keresztényeket – a becsapásra, a csalásra, más emberek átverésére szerveződnek, morális értékrendjük minimális. Eszközeik közé tartozik a többi között a polgári demokrácia, a parlamentarizmus legyengítése, csoportok, rétegek, osztályok egymás ellen uszítása, végső soron, ha elérkezettnek látják az időt, a hatalom erőszakos átvétele. A baloldalnak ez a magatartása immár másfél évszázada, soha nem fog megváltozni.

Lássuk világosan az ordas eszmét! A kommunizmus és a szocializmus, egyáltalán a proletárdiktatúra mérhetetlen károkat okozott a világnak, közelebbről nemzetünknek, Magyarországnak. Konrad Löw A kommunista ideológia vörös könyve szerzője Marxot és Engelset nemes egyszerűséggel a terror atyjainak nevezte. Ennek az ideológiának a jegyében öltek meg, pusztítottak el csaknem százmillió embert. A lenini-sztálini Szovjetunióban húszmilliót, Mao Ce-tung Kínájában hatvanötmilliót, Kambodzsában Pol-Poték kétmilliót, Kelet-Európában a rákosi-kádári, benesi-gottwaldi, ulbrichti, honeckeri, dimitrovi, georgiudési, ceausescui, és az enver hodzsai rendszerekben egymillió embert öltek meg, és sorolhatnánk tovább. Ezek az ártatlan polgárok a kommunizmus és az internacionalizmus pusztító eszméi miatt haltak meg. Karl Marxot már fiatal korában a bosszú éltette. A kétségbeesett imája című versében ezt írja: „Tán egy Isten mindent elragadott tőlem, / Tán csak a sors átka és igája osztályrészem, / Kerek e világot, minden örömét nélkülözöm! / Mi maradt hát? Csak egy: a bosszú!” Marx hatása máig él. Ez a kicsinyes bosszú vezérelte Rákosit, amikor kiirtotta, lenullázta a magyar középosztályt, a jómódú parasztságot, a szakmunkásokat, az arisztokráciát, és ugyanez az indulat vezette Kádárt, amikor megsemmisítette, a társadalomból kirekesztette az 1956-os magyar forradalmárokat és szabadságharcosokat. Nem lenne jó, ha ez a világ visszajönne, de a történelem sokszor megismétli önmagát.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ugyan kik akarnak 2014-ben visszakerülni a hatalomba? A szocialisták, az MSZP-ből kiszakadt Demokratikus Koalíció és az Együtt–PM. Az a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, a volt, bukott szocialista miniszterelnökök csapata akar hatalmat szerezni, akik nyolc év alatt bebizonyították, hogy saját hasznukra használták fel az ország kormányzását, eladósították s végül kis híján a gazdasági csőd szélére kormányozták az országot. Kinek kellenek ők? Kinek kellenek azok a szocialista-liberális polgármesterek, börtönszocialisták – Demszkyék, Hunvaldék, Verókék, Hagyóék, Molnár Gyuláék – akik száz milliárdos károkat okoztak működésükkel?

A mai balliberálisok legnagyobb hibája, hogy nincs értékrendjük. Például nem tudják, hogy viszonyuljanak az elszakított országrészek magyarjaihoz, egyáltalán a világ magyarságához. Most útmutatást kaptak a Demokratikus Koalíció elnökétől, Gyurcsány Ferenctől, aki már meghirdette programját a kettős állampolgárság és a külhoni magyarok választójoga ellen. Problémát okoz a hazához, a nemzethez való tartozás fogalma is, főként akkor, amikor választani kell a párthűség, az internacionalizmus, a nemzetközi bankvilág érdekei és Magyarország között. Végül is hiányzik a zsinórmérték a balnál, ami megtalálható a jobboldal mérsékelt árnyalataiban. Hát, erről van szó.

Stefka István