A köztársaság kikiáltása után is megfigyelik az ellenzéket, lehallgatják a telefonjaikat, az ügynökdossziékat pedig sorozatban semmisítik meg az állambiztonságiak.

Éppen húsz esztendővel ezelőtt, 1989. december 25-én csempészte be Végvári József állambiztonsági főtiszt a Fekete Doboz munkatársait és kameráját a politikai rendőrség székházába. A ma 67 éves Végvári semmilyen elismerést sem kapott tettéért, sőt, államtitoksértését hadbíróság elé állították, és elítélték.

Ha lebukunk, lelövöm! - így idézte fel néhány hónappal az események után Végvári József Havas Henrikkel közösen jegyzett könyvében a karácsony napján történteket.

Az őrnagy 1989. december 24-én Roszík Gábor akkori MDF-es képviselő segítségét kérte, mert úgy ítélte meg, hogy a politikai rendőrség törvénytelen tevékenysége gátja lehet az első szabad választásoknak. Állambiztonsági tisztként ugyanis néhány hónapja új munkakört kapott, hozzá futottak be az új pártokba beépített ügynökök tartótisztjeinek sürgős jelzései.

„Képzelje el, milyen előnyben van a hatalmon lévő, ha mindent tud a másikról, még az álmait is ismeri. Hiszen mindenhol ott volt a technika, lehallgatták a lakásokat, a telefonokat, és pártok a soraikba is beépültek megfigyelni és bomlasztani. A tartótisztjük mondta meg, mit tegyenek, hogyan érveljenek, mit támogassanak, mit ellenezzenek, és milyen magatartási vonalat képviseljenek." – nyilatkozta korábban a Heti Válasznak .

Végvári emellett azt tapasztalta, hogy a köztársaság október 23-i kikiáltása után tömeges méretekben semmisítették meg a politikai ügynökökre vonatkozó dossziékat, illetve hamisították meg ezek tartalmát. Kollégái közül pedig volt, aki egész bőröndnyivel vitt haza ezekből.

Végvári a Fekete Doboz két munkatársát december 25-én álruhában egy kamerával együtt becsempészte az állambiztonság székházába, hogy titkos felvételekkel igazolhassák, mi folyik ott. A titkos akció sikerrel zárult, az őrnagynak nem kellett használnia a fegyverét, a vidéki rokonnak öltözött stáb gond nélkül bejutott az épületbe. A disznótoros alá rejtett kamerát másnap Végvári vitte ki az épületből, amikor lejárt a munkaideje.

Végvári József, az elfelejtett ember

Több dokumentumot is az akkori ellenzék, az MDF, a Fidesz és az SZDSZ kezére juttatott, amellyel igazolta, hogy tagjaik között, illetve baráti köreikben több besúgó is van. „Ha nem tettem volna meg, akkor nem került volna át a belügyminisztertől az igazságügy-miniszterhez a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának engedélyezése. E nélkül nem lett volna demokratikus átalakulás, nem lettek volna szabad választások" - állítja Végvári.

A Duna-gatenek elnevezett ügy január elején robbant, Végvári a hónap közepén mutatja meg arcát a nyilvánosságnak is. Ezzel kezdetét veszi a rendszerváltás legkülönösebb története. Az általa a parlamenti vizsgálóbizottságnak bemutatott dokumentumokat ötven évre titkosítják. Néhány hét múlva ugyanazt az ügyészi megrovást mérik ki rá, mint a törvénytelen megfigyeléseket elrendelő főnökeire, hónapok múltán pedig - immár az Antall-kormány idején, katonai bíróság elé állítják és államtitoksértésért elítélik.

Azóta sem rehabilitálták - nincs miért, hiszen már a rendszerváltás után találták bűnösnek. Tettéért soha nem kapott semmilyen kitüntetést, idő előtt nyugdíjazták, csökkentett ellátást kap a mai napig. A most 67 esztendős Végvári József ma elfelejtett embernek tartja magát.