Gyurcsány Ferencet, ha nem lenne, ki kellene találni. Ő, a globalista rendszer elszabadult rózsaszín bevonatú hajóágyúja, lékelte meg a III. köztársaság hajóját, azzal, hogy 2006-os tabukat döntögető őszödi beszédben beszédében tájékoztatta a közvéleményt, gátlástalan pártjának, gátlástalan politikáról. Kiszivárgott mondandója is bizonyította, hogy számára és pártja számára nem a magyar nemzet képviselete, hanem a hatalom megszerzése a mindenek feletti. Hála neki megismerhettük a pártpolitika valódi arcát, valódi szándékait.

Miniszterelnöki működésével tudatosan (az általa értelmezett "modern Magyarország" szellemiségében) a magyar államiság, a magyar nemzettudat, a magyar kultúra meggyengítését, a multikultúra térnyerését mozdította elő, aminek hatására - természetes önvédelemből - a nemzeti értékrendben gondolkodó társadalom szorosan összezárt.

A konfrontációt kereső, a feszültséget tudatosan szító politikája 2006 szeptemberében társadalmi robbanást, októberben polgárháborús helyzetet idézett elő, amelyet csak a miniszterelnök által befolyásolt erőszakszervezetek beavatkozásával lehetett letörni. 2006 őszén Gyurcsány Ferenc (Rákosi Mátyáshoz hasonlóan) túlteljesített: Mátyás Szálin legjobb tanítványaként lövette halomra a kommunizmust elutasító magyart, Ferenc a globalizmus legjobb tanítványaként 50 év múlva a globalizmust elutasítókra lövetett, hogy "csak" gumilövedékekkel és könnygáz gránáttokkal, az nem rajta múlt. Miután a nemzeti érdekeket védő tüntetők (a Kossuth-tériek) mellett nem állt ki egyetlen politikai párt sem, így mi – nemzeti érzelmű civilek- megtudhattuk, hogy csak magunkra számíthatunk.

Ezt követően Ferenc tovább fejlesztve a demokráciát az ellene tüntetőket törvénytelen eszközökkel kiszoríttatta a Kossuth-térről, körbe kordonoztatta a parlamentet és törvénytelenül "műveleti területté" nyilvánítatta azt. Azóta tudjuk, hogy a pártpolitika hogyan is fordítja saját céljaira a „demokratikus intézményrendszert” a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás hármasát.

Eltelt hat év és nagy tanítónk Gyurcsány Ferenc immár „új demokrataként” felbukkant azon a téren, amelynek szellemisége egyenlő a magyar államiság megőrzésének, megvédésének szellemiségével. A Parlament nemzeti nagyjaink dicsőségét hirdeti, a magyar államiság, a magyar nemzet összetartozásának szimbólumát a Szent Koronát őrzi. Szemben a Néprajzi Múzeum, mellette a nemzeti túlélésünk garanciáját adó mezőgazdaság minisztériuma. Kissé távolabb a Vértanúk tere, amely a Tanácsköztársaság által kivégzett mártírok emlékét őrzi (eredeti szándék szerint). Szemben az '56-os szervezetek székháza. A téren Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szólít a haza védelmére, és a két szobor közötti terület
a népnek, a véleménynyilvánítás terének van szabadon hagyva.

Ferenc képmutató módon éppen azon a téren éhségsztrájkol, ahol eszme és párttársai 1956-ban halomra gyilkolták a magyart, ahol Ő maga is sárba tiporta a demokráciát, sőt amelynek még a földjét is lecseréltette a 2006-os tüntetéseket követően. Ő, az egykori internacionalistából lett globalista, a szemkilövető miniszterelnök, elhatározta, hogy ezen a helyen fog táborozni és diétázni egy hétig, sajátosan értelmezett „demokratikus értékrendjének” népszerűsítése érdekében.

De ettől még nem lesz Kossuth-téri. Sőt. Jelenléte a Kossuth téren jól rávilágít arra, hogy mitől, és kitől kell megvédeni jelenleg Magyarországot. Javaslom minden nemzeti érzelmű honfitársaimnak, ezen a hétvégén ne az állatkertbe vigye el a gyermekét, hanem a Kossuth térre. Mutassák meg a lurkónak a csodálatos történelmi környezetet, meséljenek a Parlamentről, az épületek, a szobrok történetéről, meséljenek a hazáról, és mutassák meg nekik Feri bácsit, aki mindezt tönkre akarta, és akarja tenni. Had tanuljanak ők is.

Tatár József

Rendszerváltó Fórum