A polgári Szocializmus és a Közjó Kritikája
(3. rész – a gazdaságra gyakorolt hatása)


Eben a részben, a Polgári Szocializmusnak a Gazdaságra, a gazdasági helyzetre és a „Közjó”
Relatív érték többletre, és a „Közjó adományainak amortizációjára” gyakorolt hatásával foglalkozok.
Az első megközelítés:
 Milyen változásokat hoz a „Közjó” a tőkés-munkás viszonyban, megváltozik-e a kizsákmányolás, és megvalósulhat-e az „Amerikai álom”, azaz eltűnhet-e munka és tőke közötti különbség a „Közjó adományai” és a társadalmi kiegyezés által.
A rendszer váltás után, illetve a jóléti állam fejlődésével megjelenik a kapitalista társadalomban egy újfajta tulajdonforma --- ez pedig a személyi tulajdon. ( ebben a formációban új csak, mert ilyen már volt a feudalizmusban)
A Személyi tulajdon, nem jelent mást mint a termelő eszközök egyéni tulajdonba kerülése –azaz személyhez kötődése. Ezt a tulajdonformát a feudalizmusban a föld és a hozzáláncolt jobbágymunka, valamint a városok céhmestereinek tulajdona jelenítette meg.
Nem foglalkoznék azzal, hogy miért jelentkezett ez újra, röviden két okát látom,
Egyrészt a Szocializmusban:
 termelőeszközökre volt igény, és lehetőség a megszerzésére, - rendszerváltás során ezek a termelőeszközök maradtak is egyéni tulajdonban, valamint a megjelenő új eszközök ( pl. a személyi számítógép – személyhez kötöttsége) is erősítették ezt a tendenciát.
Másrészt a kapitalista társadalomban:
 rájöttek a termelés fokozásának mikéntje az automatizálás, és az új technológiák bevezetésével, a hatékonyság növelésével,---- már nem járható út, ezért, a növekedés fokozása érdekében úgynevezett tulajdon rész hányad átengedésével inspirálni a munkásokat a termelés fokozására.( a magamnak dolgozok,akkor jobban dolgozok elv érvényesítése miatt--- mint inspiráló erő)
A világban ma már meglévő szabályzóerők( köszönhetően a volt Szocialista Világrendszernek), nehezen engedik az Abszolult Értéktöbblet növelését, így nem maradt más mint a Relatív értéktöbblet növelése. A „jóléti állam” is ebbe az irányba nyomja a kapitalista társadalmat és a gazdaságokat.
Ezzel együtt a kizsákmányolás, természete nem változott meg. Maradt minden ismérve.
Álságos az a nézet, miszerint, a szakképzett munkaerő, maga határozhatja meg, a munkaerő értékét. Ez ugyan is nem igaz, mert a piacgazdaság szabályzó szerepe itt is érvényes, és a piac határozza meg ezt az értéket és nem a munkaerő.
De nézzük meg hogyan is néz ki napjainkba ez az értéktöbblet termelés.
Először is a polgári társadalomban semmi mást nem fizetnek meg a munkásnak, csak a „tőke megforgatásához szükséges munkáját”.
Másodszor, a munkás csak addig rendelkezik munkaerejével, ameddig az üzletet meg nem köti a tőkéssel, ( függetlenül a szakképesítésétől és a végzett munka milyenségétől ---- szellemi, vagy fizikai munka ez ebből a szempontból egyre megy, nincs különbség)
Harmadszor a tőkésnek teljesen mindegy, hogy mennyi munkással köt üzletet, mert mindegyikkel külön, külön köt üzletet és nem a munkások kooperációjával,hanem egy-egy munkással. Ezáltal egyénenként fizet a munkájukért nem pedig kooperatív munkát fizeti meg.
A munkások közötti kooperáció a munka folyamatában jelentkezik először, de akkor már a munkás nem önmaga, hanem a tőke fogja.
Nos ezek után nézzük azt a relatív értéktöbblet termelést.
Ezt egy kis rajzzal tudom szemléletesebbé tenni.
a----------b--c,
A rajzunkon az AC szakasz egy munkásnak az egynapi munkaideje. A munkaidőt két részre oszthatjuk. AB szakasz ez a költségek megtermelésének, vagy újratermelésének ideje. A BC szakasz a relatív éték többlet, a termelés folyamatában.
Nézzük részletesebben: AB szakaszt: (a költségek szakasza.)
Ebben a szakaszban van belesűrítve, minden olyan költség, amely felmerül a termelés folyamatában( Alapanyag költség, energia költség, szállítási költség adók járulékok mint költség, a munkaerő érték újratermeléséhez szükséges költség, marketing, reklám stb. költségek, sőt itt található a tőkésnek a „fizetése”, ha a munkafolyamatában személyesen is közreműködik)
A BC szakasz (a tiszta értéktöbblet- relatív értéktöbblet)

amelyet semmi sem terhel, amelyet a tőkés eltesz, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.
(Csendesen megjegyzem csak, hogy ez a „képlet”, A Szocializmusban is így működött, csak az alapvető különbség annyi, hogy a relatív értéktöbbletből a munkás az „újraelosztás” folyamatában részesült---- ezért aztán az a meghatározása a volt Szocialista rendszernek, hogy „Államkapitalizmus” igen vitatható. Mivel a Tőkés nem csinál „Újraelosztást” --- A kapitalista állam, pedig csak az adókból és más bevételeiből tudja ezt megtenni –ezért állandó költséghiánnyal kell számolnia, és állandó az „eladósodás” veszélye.)
Amikor arról beszélnek, hogy fokozni kell a termelékenységet, ez nem jelent mást mint, az AB szakasz csökkentését és a BC szakasz növelését.
Legszívesebben a tőkés az AC szakaszt is megnövelné és ezáltal fokozná az értéktöbbletet, viszont a szabályzók ezt nem engedik.( azért próbálkozik rendületlenül –túlóra, hétvégi túlmunka, folyamatos termelés bevezetése – ezek a „trükkök” mind az AC szakasz megnyújtására való törekvést jelzik) Az AC szakasz 8 órán túli megnövelése következtében fellépő értéktöbblet növekedése az Abszolult értéktöbblet, a 8 órán belüli (BC szakasz) pedig a relatív értéktöbblet. Így a Teljes értéktöbblet az abszolut és a relatív összege.
A munkaerő-érték újratermelése, nem más mint a munkás létfeltételének megteremtéséhez szükséges érték – jó közelítéssel a tőkés által kifizetett munkabér.(Bár ez nem teljesen így van, de jó közelítésnek elfogadható)
Nem összekeverendő a munkaerőérték, és a munkaerő érték újratermeléséhez szükséges érték.
Az egyik amennyiért elmegy dolgozni a munkás (pl. az órabér --- munkaerőérték), a másik a ledolgozott idő utáni fizetés ( a munkaerő érték újratermelési értéke a tőkés által szabályozva)
Ha jelentősen lecsökkentjük a munkaerő érték újratermelési költségigényét, azaz a létfeltételekre fordítandó pénzmennyiséget, azzal hogy a „Közjó” megteremti ezeket, ezáltal egyrészről jelentősen lecsökkentjük az AB szakasz hosszát és megnöveljük a BC szakasz hosszát. Azaz nem igaz az, hogy a „Közjó” ingyenes lenne, és csak a munka-tőke közötti különbség elsimítására törekedne, és egy mindenki által elfogadott egyenlőtlenséget szolgálna.
Hogy miért? Azért mert, a tőkésnek be kell fektetni ahhoz, hogy a körülményeket biztosítsa,
Azaz olcsó, jó minőségű bérlakást kell építetnie, munkahelyen egészségvédelmi beruházásokat kell beiktatni, és fokozottabb egészségvédelmi rendszabályokat kell foganatosítani --- ezek a rendszabályok, és intézkedések viszont csökkentik a Relatív értéktöbblet nagyságát, valamint a beruházások a tőkés hasznát. Ugyan így jár az Állam is, hisz a kapitalista társadalomban az Állam is kizsákmányoló ( az újraelosztásból pl. a Tőkés is kap, vállalkozástámogatása formájában --- azaz a tőkét is támogatja az állam)
Nos ezt a „befektetést” illetve a relatív értéktöbblet csökkenést, a tőkés (és az Állam) úgy kompenzálja, hogy csökkenti a munkaerőérték-újraelőállítási értéket( azaz a munkabért) mondván, hogy úgyis megkapta a munkás a különbséget „természeti juttatás” formájában.
Ez igaz is meg nem is. Valóban megkapta úgymond a létfeltételéhez szükséges alapokat, de egyrészt „megfizette az árát”, másrészt a lecsökkent munkaerőérték-újraelőállítási értékből( munkabér) nem futja a szint tartására, mert a szinten tartáshoz viszont kevés az összeg( pontosan annyival csökkentette a Tőkés a munkabért átlagban, mint a „Közjó” megteremtésére fordított befektetés átlaga.
Ezáltal az „Közjó által adományozott” értékek leamortizálódnak, a bevezetett szabályzókra( pl.egészségvédelem) hivatkozva a megtérülés után sem emeli vissza a tőkés a munkabért az állam sem), tehát a fenntartási költségek sem finanszírozhatók --- ennek a következménye a szegénység, vagy esetlegesen az Abszolult értéktöbblet termelés megnövekedése.
Sem a szabályozott hitelpolitika, sem pedig az állami újraelosztás nem akadályozhatja meg az „elszegényedést” illetve az abszolult értéktöbblet növekedést.
Azt hiszem, hogy egyik sem, szolgálja a „elfogadott egyenlőtlenség” fenntartását, sem pedig a tőke és munka közötti különbség elsimítását, az osztályok közötti különbség megszűnését, sőt inkább az ellenkező folyamatok erősítését eredményezi. Azaz a Közjó saját magában hordozza ilyetén formában a saját „halálát”.

A második megközelítés( A „Közjó” hatása a Gazdaságirányítási rendszerre)
Mindezek az észrevételek, egy idealizált környezetre igazak a gazdasági életben. Viszont ne feledjük a Polgári Szocialisták nem akarják az „alapot” megváltoztatni, azaz marad a Kapitalizmus, marad a Piacgazdaság, a maga piaci szabályzó szerepével.
Azaz marad a munkanélküliség, az állandó munkaerő tartalék, és a termelés és eladás piaci szabályzásbeli hektikussága. Továbbra is érvényes a Piacgazdaságra jellemző minden „nyűg és ellentmondás” amit állítólag a „Közjó” megszüntetne. A demográfiai problémák az egyik legsúlyosabb gond – a piac nem képes ennek a szabályzására. Az ezzel kapcsolatos intézmények üzemeltetésének problémája --- ami az államra hárul. A szociális háló működtetésének problémája --- ami szintén az állam dolga. A nemzetiségek identitásának problémája --- állami feladat(nyelv és kultúra ápolása, ezek támogatása), Oktatás szervezés és kivitelezés, valamint az általános műveltségi szint és erkölcs és morál emelése --- csak az állam képes ezeknek a gondozására, és sorolhatnám tovább, de itt szerepel még a Szabályozott pénz, értékpapír és hitelpolitika is. Nem sorolom, inkább nézzük meg, hogy mire is megyünk ezzel a „Közjó” szempontjából. Természetesen az Államnak ezt úgy kell csinálnia, hogy piackonform legyen. Nos ez nem megy pénz nélkül, a bevételi oldalon, pedig az újra elosztható eszközök rovatba, csak az adók és járulékok valamint az állami tulajdonban lévő termelő szegmens értéktöbblet termelése áll. Ez bizony kevés, nem csak a Közjó megteremtésére, de a mostani „nem Közjó” helyzet finanszírozására is. Lásd az állami eladósodás lassú de fokozatos emelkedése( ami viszont a gazdasági teljesítőképesség visszaesését vonja maga után --- annak meg az állami pénzeszközök csökkenése a következménye) Megvan a recept, növelni kell az állam szabályzószerepét a gazdaságban, és célként megfogalmazni az állami tulajdon emelését a gazdaság szektoraiban.
Csodálatos --- de az alaphoz nem akarnak nyúlni a Polgári Szocialisták, hisz a polgári értékeket akarják megtartani, és a kapitalista piacgazdaságot tovább konzerválni.
Akkor most hogyan is lesz ez. Ha a gazdaságban 51/49 % -os az Állami tulajdon-magántulajdon aránya, akkor a piac szabályzó szerepe lecsökken, az állami beavatkozás nélkül nem érvényesül kellőképpen a piac kereslet-kínálat törvényszerűsége( az állami vállalat akkor is termel, ha raktárra termel, mert a munkaerőt foglalkoztatni kell – állami szabályzó szerep megkívánja.) Tehát irányítani kell, besegíteni kell a piacnak – Országos Tervhivatal kell ami tervezi és ajánlásokat tesz, a termelés szerkezetére nézve. (Lásd Franciaország a 90-es évek közepétől) igen, de ezzel, még a szabályzó szerep csak termelési oldalról van jelen, a Szabályozott pénz értékpapír, és hitelpolitika még nincs meg. Nosza akkor a Bankrendszert is gyorsan állami befolyás alá vonjuk, legfeljebb majd visszaprivatizáljuk amikor már működik a „Közjó”. Aztán az értékpapír és pénzpiacot is ellenőrzés alá kell vonni, megakadályozandó a spekulatív pénzpiaci mozgásokat ( lásd Tobin adó) valamint a nemzeti valuta védelmét erősíteni kell. 
 Nagyszerű --- ez ugyebár az állami tulajdon további emelésével jár. Ha az állami tulajdon eléri a 75 %-ot a piac szabályzó szerepe megszűnik, és teljesen átveszi az állam a szabályzó szerepet, azaz kialakul a Központi tervutasításos gazdaságirányítási rendszer. És kialakul a központi tervutasításos piacgazdálkodás --- de ezt meg nem akartuk, tehát akkor gyorsan csökkenteni az állam szerepét, azaz privatizálni –igen de akkor a „Közjó” fenntartására nem jut anyagii forrás és megindul az elszegényedés és a „Közjó újra felépítésének” igénye. Tehát beindul egy társadalmi inga amely a „Közjó” és a Piacgazdaság közötti állandó ide-oda járkálást jelenti.

Összefoglalás:
Ebből következően, ha elérnénk a „Közjót”az egyértelmű lenne az állam elhalásával, a gazdaság központi tervutasításos voltával,a piac központi tervutasításos szabályozottságával, ami egy ideális állapotot takarna. Tehát a „Közjót” nem lehet megvalósítani a piacgazdaságban, ezáltal a Polgári Szocializmusnak a megvalósítása, a gazdasági alapok megváltoztatásával( a Termelési Mód és Termelési Viszonyok átrendezésével) pontosan abba a kategóriába tartozik mint, a Marxi-Engelsi társadalom megvalósításának az esélye. Valahova a távoli jövőbe tehető. Mindkettőnek az eredménye ugyan az. Egy olyan társadalom, ahol a termelési viszonyokra a közösségi és egyéni tulajdon a jellemző. A társadalmi viszonyokra, az elvégzett munka alapján történő igények kielégítése, a javak elosztásának esélyegyenlősége. A piacra a versenyszellem és nem a bürokrácia és „egymás eltaposása”, a konkurenciaharc a jellemző. A pénz és az osztálykülönbségek elsorvadása, a képviselet demokrácia (demosztokrácia) kiteljesedése következtében.
Az állam hatalmi funkciójának eltűnése, és csak a szolgálat megmaradása, és az általánosan elfogadott emberi erkölcsi normák széleskörűvé tétele. Egy úgynevezett globális államban, ahol a demokrácia működtetői--- a szolgálatot teljesítők, ---- akiknek megbízását a „Köz” adja és veszi vissza. Akiknek ezért a szolgálatért a „Köz megbecsülésén” kívül nem jár semmi. A társadalmi béke a társadalmi jólét és a társadalom és természet harmóniája csak így érhető el.
Bár a Polgári Szocialisták nem pont így képzelik el, ezt a „Közjó” kiteljesedését, de az Ő elméletük szerint, ez nem érhető el.--- Ezeknek az elérése az alapok megváltoztatása nélkül, nem elérhető --- ezt a Polgári Szocialisták sohasem fogják elismerni, hisz Ők nem a munkásság érdekének a képviselői, hanem a Tőkés osztálynak a pártfogói, és pont az alapokat nem akarják megváltoztatni. Így a „Közjó” elmélete az Ő elgondolásuk szerint megvalósíthatatlan, mivel egy állandó oda-vissza járkálást eredményezne a Szocializmus és a Kapitalizmus gazdasága között.  
Ez pedig egyáltalán nem jó és nem elfogadható álláspont.