Annyival még az előzőeket kiegészíteném,hogy ebben az időben nagy volt még a veszélye a rendszer visszarendeződésnek hazánkban is. Szovjetunióban is megkíséreltek egy puccsot a" vének tanácsának" nevezett dogmatikus erők. (A bukás után a vezetőjük öngyilkos lett.)A Szovjet dogmatisták győzelme esetén, a Magyarországi reformra, a rendszerváltó folyamatokra tekintettel is, végzetes következményekkel számolhattunk volna.Biztos vagyok benne,hogy hazánkban is emberáldozatokkal járt volna ebben az időben egy visszarendeződés, ha győznek a Szovjet visszarendező"elvtársak".

Válasz

I.
Sokáig gondolkodtam, hogy írásaimból, vagy könyveimből hozzak ide néhány gondolatot. Mivel a verseimből már hoztam ide,hát most úgy döntöttem idézek egy volt komcsi ellenzéki kortörténeti írásaiból. Lélek könyvemből részleteket.
Aki abban az időben is odafigyelt a politikára, az tudja hogy miről írok!

PÁRTOK PROGRAMJÁRÓL, POLITIKÁRÓL 1989 évben.

Civakodnak a koncon a pártok. A hatalom az a konc, amelyért marakodnak. Jó lenne már a népet is megkérdezni, hogy mit akar!? Annak a pártnak lesz esélye a győzelemre, amely alárendeli a párt érdekeit a nép érdekeinek, a nép akaratának.

Tudomásul kell venni, hogy a reformszárny és az ellenzék egy hajóban utazik. Akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni a tényeket. Ha elbukik a reformszárny, elbukik az ellenzék is. Ha el kell vesznie egy pártnak ám vesszen, de a hazát, a demokráciát, a nép érdekeit megvédeni akkor is szent kötelessége.

Most az MSZMP volt reformerei ezt megtették.

Akár tetszik, akár nem tetszik, akkor is ezt tették.

De kinek nem tetszik? Remélem a válasz az, hogy a dogmatizmust, a visszarendeződést követelő kommunistáknak nem tetszik.

Mert az ellenzéknek kellene, hogy tetsszék. Természetesen a bűnösöket meg kell keresni, a felelősségüket tisztázni kell. Tudomásul kell venni, hogy az MSZMP-nek lett volna más lehetősége, másik utat választani.

Önök szerint a diktatúrának meg kellett dőlnie, mert így volt logikus. Tönkretették az országot, tehát el velük!

A diktatúra szemszögéből nézve, a diktatúra fenntartása lenne a logikus. Pl.: Kína, NDK, Románia.

Ezeknek a vezetőknek az érdeke és a logikájuk azt diktálja, hogy minél tovább, minél hosszabb ideig hatalmon maradni, és minden eszközt ennek érdekébe állítva, az erőt, a hatalmat, a gyilkolást, a börtönt, a kínzásokat beleértve, ha kell tankokat is.

Így marad el, illetve így próbálják a számonkérés idejét kitolni, elhalasztani.

Számukra nem az a logikus, hogy tessék itt vagyok és ítéljenek el!

És mégis az MSZMP reform-erői a lehetőséget megteremtették az átmenethez.

Valószínű, hogy a bűnösök bűneit nem is fogjuk megbocsátani, sőt kötelességünk felfedni a kilétüket, a felelősségüket megállapítani az elkövetett bűnökben. De nálam mégis az előzőkben felsorolt érvek alapján azt kell, hogy mondjam, hogy hitele van a volt reformszárnynak. Az MSZP-nek, amely az MSZMP-ét felszámolta. Nyersnek, Pozsgaynak, Németh Miklósnak nincs vissza út. Ha egy visszarendeződés bekövetkezne, nekik is befellegzett, csak úgy mint az ellenzéknek.

Amennyiben a megalakult Szocialista párt magáévá teszi a demokratikus eszméinket, a mi törekvéseinket, úgy nincs más út, mint össze kell fogni vele!

Nem az a kérdés, hogy mit vettek át tőlünk és mi, mit vettünk át tőlük, hanem az a kérdés, hogy mi a haza érdeke?

Ha a kérdés ma az, hogy lenni, vagy nem lenni? A válasz nem lehet kétséges. Összefogni, mert a hazának, a népnek és a pártoknak az érdeke megegyezik ebben, és beleértem a szocialistákat is.
1989, október, 18

Válasz

II.
EGY RENDSZERVÁLTÁS TÖRTÉNETE!

Azt majdnem minden párt, és polgár elismeri, hogy az MSZMP vezető gárdája zsákutcába, gazdasági csődbe vezette országunkat.

A szabad választások előtti ellenzék megfogalmazása szerint ez a csődtömeg, adósság vezetett rendszerváltáshoz.

Ez így igaz, de a valóság eltakarására is alkalmas a leegyszerűsített változat, mert alkalmas arra, hogy összemossa a felelősség kérdését a múlt rendszer dogmatikus, konzervatív, és demokratikus, európai gondolkodású vezetői közt.

Ezek az európai gondolkodású vezetők méltó utódai az Aradi tizenháromnak, Görgeynek, Nagy Imrének, Deáknak stb.

Kinek áll érdekében ez a leegyszerűsített változat?

Azoknak az erőknek akik elferdítik, vagy el akarják hallgatni a reformerek erőfeszítéseit, és ellenségei Németh Miklósnak, Pozsgay Imrének, Nyers Rezsőnek stb. Sorolhatnám a nagy neveket tovább, tehát ellenségei az igazságnak.


Rendszerváltozás történetének folytatása:

Az adósság és a csőd vezetett a rendszerváltáshoz, ez tette lehetővé, hogy a reformszárny az MSZMP-n belül előretörjön.

Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az MSZMP dogmatikus erői, itt kényszerültek a náluk képzettebb reformerek bevonására a politikai életbe, és hatalmi pozícióik átadására.

Így érvényesülhetett a párt józan európai gondolkodású politikusainak szándéka, terve a társadalomban, gazdaságban és a külpolitikában egyaránt.

Tehát ez vezetett a rendszerváltáshoz, ez vezetett a békés átmenethez.

A harcot a párton belül kezdték meg a pártállam lebontása, felszámolása érdekében a párt reformszárnya, annak demokratikus, szocialista gondolkodású tagjai.

Ezt hallgatja el a volt ellenzék, és ma is ellenzékbe lévő politikusai, de ezt a tényt ferdítik el, magyarázzák félre szándékosan a dogmatikus, konzervatív gondolkodású kommunisták is.

A reformerek a forradalmi új gondolkodásukkal lehetővé tették, támogatták, hogy az ellenzék szerveződjék, erősödjék.
A reformszárny nem engedményt tett az ekkor még gyakorlatilag szervezetten nem létező ellenzéknek, hanem ennek érdekében tudatosan harcot vívott a dogmatikus, az egypártrendszerben gondolkodó konzervatív kommunista szárnnyal.

Ezt nem öncéllal tette, de tette azért, hogy a párton kívüli nem kommunista ellenzéki gondolkodású polgárok, a többpártrendszer hívei egy közös fórumot hozhassanak létre, hogy ott erősödjenek, szerveződjenek Pl. Laktelek.

Az így megerősödő ellenzéki politikai erőktől elvárta volna a nép, a demokráciáért aggódók tömegei, hogy összefogva a reformszárnnyal, és így megerősödve döntsék meg a diktatúrát.

Ezt a lehetőséget az ellenzék elutasította annak ellenére, hogy itt már egy hajóban utaztak a reformszárnnyal.

Válasz

III.
Ha a reform itt megbukik, elbukik a reformszárnnyal az ellenzék is.

A rendszerváltást így egyedül a reformerek, a szocialisták vívták ki, lehetővé téve a nép számára a szabad választásokat.
Rendszerváltás történetének folytatása:
Az ellenzéki pártoknak a szerepe sajnos a rendszerváltásban csak annyi volt, hogy az őket pártoló, és értük is harcoló szocialistákat szidták, rágalmazták, lejáratásukban versenyeztek a diktatúrát sirató dogmatikus kommunistákkal.
Az értük küzdő reformereket állítva be, mindenért felelősnek.

Sajnos eredménnyel.
A Pozsgayt; mint oda nem illő személyt, törölték a Lakitelki ülésük archív felvételéről, és hazudnak saját maguknak, hazudnak a saját népüknek, más államok politikai vezetőinek és a nép kirekesztése, a másképp gondolkodók burkolt fenyegetése a politikában folytatódik.

Pl. Államfőválasztás, fegyverügy és Jeszenszky, a Csurka kirekesztő írásai stb.
A dogmatikus kommunistáknak csak annyit, hogy nem a név a fontos, nem a szín és nem a szép szavak.

A tetteink után fog ítélni az utókor, véssük jól eszünkbe ezt mindannyian!
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a többpártrendszer az egypártrendszernél mégis csak jobb, magasabb rendű, rangú népképviseleti szerv, vagy államforma.
De a szabadságra, demokráciára éhes nép ennél jóval többet érdemel!

Több jogot és beleszólást a saját sorsát alakító politikába.
Nagyobb törődést és szociális biztonságot.

Ezért harcol az, aki a népért küzd.

Az igazságnak tartozunk ennyivel.
1991. március. 27.

Válasz

Az elmult 6 evi nyilvanos szerepleseibol tudhatjuk,hogy amit Gyurcsany cafol,az 2 honapon belul mindig be szokott kovetkezni.(Cafolatat sohasem szabad meggyozodesenek szamolni-mert az tulajdonkeppen nincs is-hanem helyzetfelmeresi modszernek.A reakciok alapjan donti el ugyanis,hogy mennyi propaganda energiat kell befektetnie eszement akarata vegrehajtasahoz.)

Válasz