Papp Lajos üzente 13 éve

Kedves Gábor!
Eszembe sem jut feltételezni azt hogy te másképpen értelmezed ezeket a dolgokat. Mint írtam az bosszant, amikor egy Bátorihoz hasonlító "fajmagyar" fröcsög nyilvánosan és azt hiszi, hogy hú de bátor dolgokat cselekszik, miközben nem hogy nem bátor, de egyenesen undorító. Sajnos tapasztaltam az ilyen "fajmagyarkodó" emberkék cselekedeteinek következményét, és voltam szenvedő alanya a fellépő retorziónak is. Pedig néhány országban megfordultam Európában - részint azért mert érdekelnek más népe4knek a kulturája, részben pedig a munkám miatt. Aztán polyan is van, hogy a kettőt össze tudom egyeztetni és a munka után jut idő egy kis pihenésre is. Mint például most az idén Spanyolországban. Egyszerüen irritál a Bátorihoz hasonló "fajmagyar" emberek megnyilvánulásai nem csak Magyarországon, de külföldön is. Mivel látom, hogy mit érnek el, sőt sokszor a negatív hatásának vagyok kitéve. Csak is ezért szóltam, hátha ez a "fajmagyar" a burájához kap, és megnézi, hogy a helyén van-e a biztosíték, de úgí látszik vagy nem tudja, hogy melyik végtagját kellene a gondolkozásra használni, vagy pediga bigottsága megakadályozza abba, hogy felérje ésszel amiről szól a történet. Mindkettő rossz dolog. Részemről ennyi, nem kívánok erről hosszabb vitát nyitniAzért mert az értelmesek azok úgyan úgy látják ahogy én és ebben egyet is értettem veled, a "fajmagyar" pedig nem képes másképpen látni. Csak azt nem tudom miért nem őket vitték ki most az árvízhez, homokzsák helyett. Egyszerűbb lett volna, mert mihely meglátta volna őket a víz, még az is visszafordult volna. Vagy leverhették volna mindet szép sorba az átszakadtó gátrésznél, bár ahogy nézewm nem lehet mert egyiknek sincs feje, úgy meg nehét őket leverni. Tehát mégegyszer nincs ebben a kérdésben semmi vita köztünk, illetve nem köztünk van vita, hanem a "fajmagyarokkal" van bajom

Papp Lajos üzente 13 éve

Kedves Bátori Úr!
Nem akartam önnel szóba állni, mert nem érdemes. Bigottakkal nem lehet beszélgetni. Ön erre az élő példa.
Csak amit irt, az késztetett arra hogy válaszoljak. Ez a mondata nagyon tetszett!!!!
„Nem tudom miként vélekedne,ha valami jött-ment hazátlannak bélyegeznék ősei földjén”
Én ebben az országban részint a szüleim, részint az én foglalkozásomból eredően 19 helyen laktam. Tehát mondhatnám azt, hogy minden megyében laktam – bár ez így nem teljesen igaz, a nagyrészében igen, de nem mindegyikbe. Képzelje Bátori Úr ősi földemen „gyütt-mentnek” titulálnak a helybeliek, mindenhol, ahol eddig éltem, még a nagyvárosokban is a lokálpatrióták. Legyen az Debrecen, Kaposvár, vagy éppen Győr. És akkor nem beszélek a falvakról. Legtöbb helyen megjegyezték, hogy „idegenül” beszélek és furcsán méregettek eleinte – az ősi földemen. Nahát hogy ez hogy lehet, biztos nem olvasták az Ön felemelő, bigott „fajmagyar” megállapításait, mert akkor nem tették volna. Most akkor ön szerint mindenütt keresztes háborút kellett volna folytatnom? Bátori Úr, nagy hülyeségeket irogat. Pedig én csak Magyarország különböző tájegységein éltem és nem más országokról beszélek. Ott nem volt ilyen problémám. Kicsit furcsán néztek rám külföldön, hogy magyar vagyok. Kicsit megkülönböztettek, főleg az önhöz hasonló „fajmagyarok” miatt, de aztán mikor látták, hogy megpróbálok európai módon élni, akkor elfogadtak. Pedig éltem már Németországban, Hollandiában, Belgiumban Ausztriában és keleti országokban is. Szóval Bátori Úr! Ennyit a „fajmagyarkodásáról” Maga szerint mit kellett volna csinálnom, Magyarországon amikor legyüttmenteztek.? Ősi jussom jogán háborút kellett volna hírdetni. Bátori Úr lehet hogy ön ezt csinálta volna. Tudja én nem vagyok mint mondtam „fajmagyar” inkább békés uton bebizonyítottam, hogy lehet, hogy „gyütt-ment” vagyok, de olyan akire lehet számítani. És ezt nem békétlenkedéssel, és a sérelmek emlegetésével értem el. Tudja ez nagyban is működik.Bármennyire is furcsa önnek.
Aztán olyan élményem is volt, amikor inkább szégyeltem, hogy magyar vagyok és nem szólaltam meg magyarul – ez pedig Spanyolországban történt Blanestől néhány kilométerre egy Delfinárium előtti be téren kb 250-300 más náció beli ember között. Ugyan is a magyarok ordenáré módon viselkedtek. Ki is gúnyolták őket, ahogy csak lehetett. Csak ennyit Bátori úr( Tudja azok is olyan „fajmagyarok” voltak mint Ön) A padon űlve láttam, hogy miket mutogattak nekik és mondogattak nekik a Nagymagyarországos trikó és zászló láttán. Nem volt egy kellemes élmény.
De tudja mit Bátori Úr! Ön ne fogja vissza magát. „Fajmagyarkodjon „ csak teljes lendülettel. Előre a békétlenkedő úton. Hátha még ennyien sem maradunk, mint, amennyien vagyunk( Biztos mert előbb utóbb letagadja a többség,hogy ő is a fajmagyarkodó kisebbséghez tartozna)
Ne válaszoljon, nem kérem meg rá. Sőt inkább arra kérem hogy hagyjon békén a fajmagyarkodásával. Nem vagyok rá vevő.